Participáció az óvodában
A cikk az Óvodai Nevelés módszertani szaklapjában 2021 májusi kiadásban jelent meg.
Kritikus gondolatok a demokrácia megjelenéséről illetve megjelenésének akadályairól az óvodai életben
Íme egy „új“ fogalom, ami létezik,de igazából mégsem. Nem gondolom magam idősnek, mégsem hallottam arról főiskolai tanulmányaim alatt, hogy a pedagógusok a participációt az óvodai élet szerves részének tekintenék. Megkérdeztem Magyarországon dolgozó óvodapedagógus barátnőimet, de egyik sem hallott még erről a témáról. Ezek után megpróbáltam rákeresni, de az interneten minimális magyar nyelvű anyagot találtam ebben a témában. Furcsa módon, a Wikipédiában sem jelenik meg magyar nyelven semmi.
Már csak azért is furcsa ez nekem, mert egy németországi óvodában munkát vállalva, egyik napról a másikra el kellett kezdenem „participálni“ a tervezetek írása helyett. Furcsa volt, mert sem heti, sem havi, sem pedig éves tervet nem kellett és a mai napig sem kell kötelezően készítenem Hessen tartományban, ahol nyolc éve óvodapedagógusként dolgozom.
Ezzel szemben a helyi nevelési terv szerves része a helyzetorientált pedagógiai megközelítés és a participáció, amire egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek. Minden óvodapedagógus elsődleges feladata, hogy a csoportja mindennapjait helyzetfüggően, a gyermekek igényeinek és érdeklődési körének megfelelően a gyermekekkel közösen tervezze meg. Németországban a participáció fontosságát több tartomány nevelési terve hangsúlyozza és, mint az óvodai nevelés legfőbb eszközének tartja.
Tehát, ha itt „nyugaton“ ez ennyire fontos, beszélni kell róla! Mi is az a participáció?
A participáció latin eredető szó, jelentése: részvétel, részesedés. A fogalmat kitágítva azt mondhatjuk, hogy a pedagógiában a participáció a gyermekekkel való közös döntést, közös tervezést, a gyermekek beleszólási jogát, egyenrangú részesedést és részvételét jelenti.
Tanulnál többet a participációról? Katt IDE!
A gyermekek döntésekbe való beleszólását és részvételi jogosultságát nem újkeletű dologként kell kezelni. Hivatalosan már több, mint harminc éve megszületett a döntés arról, hogy a gyermekeknek joguk van a véleménynyilvánításra és nekünk felnőtteknek igen is komolyan kell a gyermekek véleményét kezelni. A gyermek ugyan olyan teljes értékű, véleménnyel rendelkező személy, mint bármelyik felnőtt.
Az ENSZ közgyűlése 1989 november 20-án elfogadta a Gyermekjogi egyezményt, melyet 1991-ben Magyarországon is kihirdettek. „Az egyezmény biztosítani kívánja a gyermekek számára az információhoz való, a gondolat-, vallás-, lelkiismeret-, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát és az egyesüléshez való jogot.“ [1]
Azaz minden gyermeknek joga van (fejlettségi szintjének megfelelően) az őt érintő döntésekbe beleszólni és a döntési folyamatokban részt venni.
Ennek a gyermekjognak a teljesítésével kezdődik meg a participáció, de közel sem itt ér véget.
Hogyan kezdődik a participáció az óvodai életben?
Természetesen az óvodapedagógus hozzáállásával. A participáció nem egy extra feladat, amit teljesíteni kell. Ez egy hozzáállás, amit az óvodai élet mindennapjainak tervezésekor figyelembe kell venni. Az óvodapedagógus a gyermekre, mint egyenrangú félre tekint, elfogadja a gyermek véleményét és kívánságát – akkor is, ha az nem egyezik az sajátjával.
„Azáltal,hogy a szükséges szabályokat a gyermekek megvitathatják, esetlegesen megváltoztatják és a pedagógus megkérdezi a gyermekeket milyen kívánságaik vannak, megengedi a gyermekeknek, hogy részt vegyenek a mindennapi élet tervezésében (participáció egyéni és csoportos megbeszélésekben). A gyermekek saját ötleteikkel és elképzeléseikkel színesítik a csoport életét. Fontos, hogy minden gyermeket figyelembe vegyünk, minden gyermek sajátos ötleteit és javaslatait meghallgassuk. A gyermek kora nem játszat ebben szerepet, mert a legfiatalabb gyermeknek is van részvételi joga. A felnőtt kötelessége a gyermek jogait érvényesíteni.“[2]
AKKREDITÁLT KÉPZÉS
“Demokratikus nevelés az óvodában, a participáció elsajátítása”
A gyermeki részvétel nem csak a gyermekek jogai szempontjából fontos. A gyermek véleményének, kívánságainak és döntéseinek komolyan vételével a pedagógus a gyermek perszonális kompetenciáit is fejleszti. A gyermek megtapasztalja,hogy komolyan veszik ami által nő az önbecsülése és önállóbbá válik, a döntésekbe való bevonással erősödik a felelősségtudata, valamint a közös tervezés erősíti az együttműködési képességet.
A participáció sokféle formában jelenhet meg a mindennapi óvodai életben. A gyermeki részvételt Rogert Hart és Wolfgang Gernert egy kilenc lépcsős modellen ábrázolta.[3] Az első és legalsó foka amikor a gyermek egyáltalán nem dönthet semmiben, a felnőtt a célja elérése érdekében manipulálja a gyermeket. Például: az óvónő eldönti, hogy a héten milyen téma lesz, milyen foglalkozás, milyen anyagokat használnak fel, milyen énekek és játékok lesznek és ezekben minden gyermeknek kötelezően részt kell vennie, kivétel nélkül. Amennyiben a gyermek nem működik közre, a pedagógus jutalommal manipulál: „ha megcsinálod ezt a feladatot, kimehetsz az udvarra játszani” ; érzelmileg manipulál: „minden okos gyerek megcsinálja ezt a feladatot, te is okos vagy, ugye?”; vagy akár fenyeget: „ha nem csinálod meg, elmesélem délután anyukádnak”. A kilencedik és egyben legfejlettebb foka a részvételi lépcsőnek, amikor a gyermek teljes mértékben maga dönt minden őt érintő kérdésben, a felnőttel „csak” közli az információkat: a gyermek közli a pedagógussal, hogy kimegy a mosdóba és nem pedig megkérdezi, hogy kimehet-e.
Az óvodapedagógus hozzáállásától valamint az intézményi előírásoktól függ, hogy mennyire széles spektrumot kínálnak a gyermekeknek a részvételre.
Íme néhány, a legelterjettebb formái közül:
- Döntéshozatal a játékról – a gyermek maga dönt arról, hogy mikor, kivel, hol és milyen játékot játszik. A felnőtt minden játékot és eszközt a gyermek számára elérhető helyre helyezi, hogy azt a gyermek a felnőtt közreműködése nélkül használhassa. Vezetett foglalkozáskor a gyermek dönt a részvételről, a pedagógus a foglalkozást választható és nem kötelező programként tervezi.
- Döntéshozatal étkezéskor – a gyermek dönt arról, hogy mit és mennyit eszik, valamint arról, hogy ezt milyen tempóban teszi. A gyermek ismeri legjobban a saját teste jelzéseit, a felnőtt nem szabja meg, hogy miből és mennyit egyen a gyermek. A felnőtt nem vonja meg a desszertet vagy édességet akkor sem, ha a gyermek nem evett meg mindent ill. nem kóstolta meg például a babot.
- Reggeli kör – A csoport összegyűlik a nap kezdetekor egy 10 – 15 perces megbeszélésre. A részvétel ezen formája az egyik legfontosabb: a pedagógus a reggeli kör alatt kap egy képet a csoport aznapi helyzetéről. A gyermekek mesélhetnek arról, hogy mi foglalkoztatja őket, mihez van kedvük. A pedagógus ezen információk felhasználásával helyzetorientáltan és participatívan tud tervezni, így biztosítja a gyermekek megfelelő motiváltságát egy-egy foglalkozáshoz. [4]
- Projekt közös tervezése – a gyermekek témái és ötletei a pedagógiai foglalkozások és projektek során valósulnak meg. Ez a fajta részvétel a közös tevékenységek tervezéséhez kapcsolódik: például a kirándulások megtervezésekor vagy a csoportszoba átalakításakor a gyermekeket is megkérdezi a pedagógus, hogy mit szeretnének és a lehetőségekhez mérten igyekszik azt megvalósítani.
- Gyermekkonferencia – heti illetve havi rendszerességgel az óvodába járó gyermekek és pedagógusok összegyűlnek és megvitatják a számukra fontos kérdéseket és történéseket. A konferenciát a felnőtt moderálja, de minden gyermeknek joga van megszólalni, észrevételt tenni, kívánságot és kritikát megosztani a csoporttal. Amennyiben kérdések merülnek fel, a pedagógus a gyermekekkel közösen keres választ és megoldást.
Egyértelműnek látszik tehát, hogy a gyermeki részvételnek központi szerepe van a demokratikus gondolkodás kialakításában.
Mivel Magyarország államformája demokrácia, így a demokratikus gondolkodás kialakításának már óvodás korban meg kell kezdődnie. Az óvoda védett környezete tökéletes „tanuló- és gyarolóterepe“ a demokratikus kompetenciák fejlesztésének. A mindennapi életbe ágyazva szerzi meg a gyermek a gyakorlati tudást valamint ezzel egyidőben történik meg a szociális és demokratikus nevelés.[5] A participáció gyakorlása tehát nem más, mint demokrácia az óvodában.
Amennyiben ellenőrizni szeretné, hogy demokratikusan, a gyermekek jogait és igényeit figyelembe véve és a gyermekek döntéseit elfogadva, tehát participatívan dolgozik-e a mindennapokban, reflektáljon a következő kérdésekkel:[6]
- Tudom-e, hogy a gyermekeket milyen témák érdeklik igazán és milyen tudással rendelkeznek?
- Hagyok-e a gyermeknek elég időt a kérdései feltevésére és hagyok-e elég időt arra,hogy a válaszokat maga találja meg rá?
- A pedagógiai tervezés során a gyermekeknek készítem-e a foglalkozást vagy a gyermekekkel közösen tervezem-e azt meg?
- Utasítom-e a gyermeket bizonyos dolgokra vagy megkérdezem,hogy mit gondol róla és hogyan szeretné ő csinálni?
- Támogatom-e a gyermeket a saját függetlenségének elérésében? Hogyan?
- Mit tanultam már gyermekektől?
A participáció megvalósításához egy „új” gyermekszemléletetre is szükség van, miszerint a pedagógus „csak” aktív kísérője a fejlődési folyamatoknak, azaz a gyermek önfejlesztő módon tanul. Az óvodapedagógus feladata a környezet megteremtése a tanulásra, nem pedig a tudás egyirányú átadása.
A pedagógiai tervezés középpontjában nem az átadandó tudás, hanem a gyermekek igényei állnak.
És hogyan is lehetne úgy a gyermekek igényeire szabni a tervezést, ha a pedagógus gondolja ki a témát és módszereket?!
Természetesen, mint mindennek így a participációnak is megvannak a maga nehézségei. Főleg Magyarországon, ahol a szigorú szabályzások és kötelezően elkészítendő tervezetek aligha teszik lehetővé a helyzetorientált nevelési megközelítést és azt, hogy a gyermekek részesei legyenek a tervezési folyamatoknak. Amennyiben a gyermeknek egy már előre elkészített programban kell részt vennie, kevés esély nyílik az indivídum kibontakozására és egyéni szükségletek kielégítésére. Így a pedagógus akármennyire is jót akarva és a gyermekekre koncentrálva készíti a tervezeteket, az ő gondolatai és céljai állnak az óvodai tervezet középpontjában, nem pedig a gyermekeké. Márpedig, ha az individum háttérbe szorul és nincs lehetőség az egyéni véleménynyilvánításra, úgy a demokratikus nézetek és gyermekjogok sem tudnak érvényesülni.
Tanulj velem!
A demokratikus hozzáállást igen is lehet az óvodai mindennapokban használni, ha tudod, hogyan tedd azt. Ezért szerkesztettem meg a "Demokratikus nevelés az óvodában - a participáció" képzést!
Akkreditált, 30 pontot ér, 100% online
Tudj meg többet![1] https://unicef.hu/gyermekjogok/gyermekjogi-egyezmenyrol
[2] Westermann – Kein Kinderkram, Erzieherinnen-und Erzieherausbildung S.292 – szabadfordítás
[3] Bausteine Kindergarten 2017/1 S.16
[4] https://ovoneninyugaton.com/2021/03/02/reggeli-rituale/
[5] Hessische Bildungs- und Erziehungsplan S 106 – szabadfordítás
[6] A kérdések Mechthidl Hermann és Annette Christoph munkája „BEP-Lupe”, szabadfordítás
A cikket nyomtatva az Óvodai nevelés módszertani szaklap 2021 májusi számában találhatod meg.

Lapelőfizetés: https://www.sprint-kiado.hu/ovodai-neveles-elofizetes/
Nagyon sajnálom, hogy ennyire egysíkúnak, és hibásnak látja németországi tapasztalatai alapján a magyar óvodák jelenlegi helyzetét. Az is sajnálatos, hogy nem találkozott olyan hazai óvodai programmal, amiben fellelhető, sőt alap a gyermek érdeklődése, döntése. Pedig van ilyen. Magam is egy ilyen intézményben dolgozom immár 21 éve. Amikor az országos alaprogramra épülve saját helyi programokat kellett kidolgozni, úgy 22 éve, bizony sok óvoda választotta a Lépésről Lépésre Óvodai Programot vagy annak ekemeit. Mi is. Az individuálva szocializálás számunkra egyértelmű.
Ha szükséges, a viselkedési szabályokat közösen alakítjuk ki, fogalmazzuk meg, rajzos formában meg is jeleníthetik, ha szükséges. A beszélgetőkörök részei a mindennapjainknak. A tereket (tevékenységközpontokat) alakíthatják mobil bútorok segítségével, ha úgy látják, hogy szűkebb vagy tágabb helyre van szükségük. A játékokat elérik, nem kell kérniük. Azzal játszanak, amit választanak. Sőt, alkotnak is játékokat, vagy új játékszabályt.
De a gyermekek érdeklődését figyelembe véve, őket bevonva dolgozunk ki az egy vagy több hetes projekteket is, amin belül minden műveltségi területet érintünk. Minden gyermeknek minden nap szinte folyamatos választási lehetősége van. Most az étkezésre nem térek ki, mert az annyira evidens, hogy felesleges. Emellett a legtöbb foglalkozás nem kötelező, hanem felajánlott, választható tevékenység. Az is döntés, ha 4-5 lehetőség közül választ egyet, vagy akár egyet sem, mert a szabad játékát folytatja, de ugye az is a saját döntése. Volt már 5-6 hetes témakörünk is, mert annyira érdekelte őket, és jöttek az újabb ötleteik. De volt olyan is, amit hiába terveztünk 3-4 heteste akár, gyorsan lezártuk 2 hét után, mert azt láttuk, hogy eddig motiválta őket. Ezt lehet más szavakkal kifejezni, de én rugalmasságnak hívnám, és egyértelműen a gyerekek érdeklődéséből kiindulva. Vegyes csoportban dolgozom, és így is egyértelmű, hogy a 3 évesnek ugyanúgy van akarata, mint a 7 évesnek. Dönthetnek.
Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, de elég hiányos kutatási eredménynek érzem ezt az éles megkülönböztetést. Különösen úgy, hogy a hazai Waldorf intézményekről sem esett egyetlen szó sem, pedig ott aztán igen hangsúlyos a gyermeki döntés. Javaslom, hogy vegye fel a kapcsolatot hasonló szemléletű óvodákkal, vesse össze nyugati tapasztalataival, de ne söpörje le, és ne vegye egy kalap alá az összes hazai intézményt, mert a magyar óvodapedagógia nem utolsó a sorban.
Kedves Stefanné Rokaly Elvira!
Köszönöm az értékes hozzászólását! Természetesen megértem, hogyha a kritikus gondolataim mások számára esetleg sértőek lehetnek. Személyesen senkit nem szeretnék megsérteni és értékelem minden óvodapedagógus munkáját. Biztos vagyok benne, hogy vannak hozzám hadonlóan gondolkodó pedagógusok Magyarországon is, akik fontosnak tartják a gyermeki szólásszabadságot. Tudom és ismerem a Waldorf, Montessori és Fröbel irányzatokat és szintén tudom, hogy vannak óvodák amik részben vagy teljesen átvették a nevelési eszméket. Azt is tudom, hogy ezek többnyire magán kézben vannak.
A cikkem természetesen nem ezekkel az óvodákkal kritikus.
Hanem magával a ténnyel, hogy a magyar pedagógusok nehezen tudják (és itt nem arról van szó, hogy ők akarják-e) megvalósítani a gyermekekkel való közös tervezést. A cikkem pont arról szól, hogy maga a rendszer teszi szinte lehetetlenné, hogy az óvodapedagógus ténylegesen a gyermekek igényeire igazítsa a mindennapokat (kötelező lefolyású jeles napok, ünnepek, különböző műsorok, gyerekek szerepeltetése, fejlesztési feladatok, dokumentáció, tervezés, portfólió készítés, heti és havi terv, stb, stb)
Cikkem lényege, hogy az individuum ebben a sok mindenben elveszik, mert minden más fontosabb(nak vélt) , mint hogy valójában mire van szüksége a gyerekeknek. Jó példa erre amit az interneten látok az utóbbi napokban: Corona vírus alatt a gyermekek élete, mindennapjai felborultak, a megszokott dolgok megváltoztak. Mégis a legtöbb internetes csoportban azt kérdezik a pedagógusok egymástól, hogy milyen verset lehetne taníttatni a gyerekekkel, ki hogy szervezi meg az anyák napi műsort, csinálnak-e felvételt, milyen dolgokat kézműveskedjenek a gyerekekkel (azaz mit ajánljanak fel nekik) és hasonlók. Egyik, de egyik bejegyzés alatt sem láttam volna azt a választ: “kérdezd meg, hogy mihez van kedvük” vagy “biztos ez most ebben a helyzetben a legfontosabb?” Sajnos, a pedagógus óriási nyomás alatt van: megfelelni a tervezeteknek, megfelelni a szülőknek, megfelelni a vezetőségnek. Valaki meg akar felelni a gyerekeknek?
Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek készen kapják a “csinálni valót” és a pedagógus tervezi előre, hogy mi fog a csoportban történni. Természetesen minden csoport más és más és örülök, ha nem mindenhol ez tapasztalható. Célom az ilyen írásokkal az, hogy elgondolkodjon mindenki, lehetne-e máshogy csinálni.
Tudom, hogy a magyar óvodarendszer nem rossz. De ha valamit tudunk másoktól tanulni, miért is ne? Így, hogy én itt élek és dolgozom, őrült módon változtam és rengeteg minden eltanultam. Nem mondom, hogy itt minden tökéletes, de azt sem, hogy Magyarországon az. Aki ismer (márpedig a facebook csoportom több száz tagja alá tudja támasztani), hogy egymás segítését tartom a legfontosabbnak és azt, hogy egymástól tanuljunk.
Kicsit hosszúra sikeredett ez a válasz. Sajnálom, ha valaki azt gondolja, hogy őt személyesen kritizálom. Nem az a célom.
Kedves Enikő!
A cikkét nem kritizálásnak vettem, csupán úgy éreztem, erősen általánosít, ami sosem visz előre. A jó példákat, törekvéseket is meg kell említeni! Azokból is sokat lehet tanulni.
Mint ahogy a gyermekek sokszínűek, úgy az óvodák is. Van saját arculatuk.
Igen vannak központi elvárások miatti nehézségek, de ezek nem kötik meg teljesen a kezeinket.
Önkormányzati óvoda vagyunk, nem magán, és mégis, a gyermek a fontos.
Bízom benne, hogy megannyi hasonló szemléletű óvoda van még hazánkban!