Titkos választás, ahogy a “nagyok” csinálják
Egy megtörtént esete a demokratikus nevelésnek a mi óvodánkban
Ebben a bejegyzésben egy igen friss (múlt havi) példát hoztam nektek arról, hogy mi hogyan vontuk be a gyerekeket az ebédlőnk névválasztásába.
A participációról már írtam korábban.
Vagyis arról, hogy mennyire és miért fontos a gyermekek jogait komolyan venni és az ő véleményüket is érvényesíteni. Mert a gyermekeknek véleménynyilvánításhoz való joguk van és a mi feladatunk (szülőknek és pedagógusoknak) ezt érvényesíteni.
A participációról itt olvashatsz egy publikált írást:
HTTPS://OVONENINYUGATON.COM/2021/05/02/PARTICIPACIO-AZ-OVODABAN/
Az óvoda átrendezése után, az ebédlőnk új helyet kapott. Az új helyhez, új név dukál. Természetesen megtehettük volna azt, hogy mi a tantestületben adunk neki egy számunkra jól csengő nevet és a gyerekeknek így prezentáljuk.
Egyszerű lett volna, de mi nem ezt tettük!
Mivel a participáció az óvodánk szerves része (és a Hesseni nevelési programban is kiemelt helyen szerepel) így mi megkérdeztük a gyerekeket az egyik reggeli kör alatt (mind a 4 csoportban) , hogy nekik milyen ötleteik vannak. Az ötleteket egyesével mind fel is írtuk egy listára – anélkül, hogy saját véleményünk alapján értékeltük volna azokat, azaz MINDEN ötletet felírtunk.
Így született meg a mi “szivárvány” csoportunkban ez a lista.
A listát magunkkal vittük a Team-meetingre, azaz a tantestületi megbeszélésre és minden csoport óvodapedagógusa felolvasta a gyerekek ötleteit. Ezután megállapítottuk, hogy a gyermekek egymástól függetlenül sok esetben említették a következő szavakat:
- Einhorn
- Pizza
- Restaurant
- Bistro
- “Mampfen” szó változatai (ami németül dézsmálást jelent)
Mivel számunkra fontos, hogy ami lehetséges nemtől függetlenül legyen megnevezve, így az “Einhorn” azaz az “egyszarvú” kiesett a lehetséges ötletek közül – ez egy “lányos” név lenne. Hasonlóan a Pizza is kiesett, mivel az igen megbélyegezné az ebédlő hangulatát és nem szerettünk volna a szülők felé téves benyomást tenni. Így maradt három lehetőség, ami témától függően semleges.
A “Restaurant” és “Bistro” magáért beszél, a “mampfen” igét főnevesítettük, így lett “Mampfi” azaz Dézsma, Lakoma. Ezt a három választási lehetőséget minden csoport a másnapi reggeli kör alatt prezentálta a gyerekek számára.
Ehhez készítettünk egy nagy plakátot, ami egy héten keresztül, gyermekszem magasságban ki volt függesztve. A gyerekeknek természetesen elmondtuk, hogy a következő héten “Titkos választás” lesz és addig gondolkodhatnak, hogy melyik nevet szeretnék az ebédlőnek adni.
Rettentően mókás volt nézni, ahogy valós beszélgetések alakultak ki a plakát előtt ácsorogva, hogy melyik név kinek tetszik és miért. Fantasztikus volt megélni, ahogy a gyerekek egymást igyekeztek meggyőzni, hogy miért is a nekik tetsző név lenne a jó választás.
Természetesen akadt is egy gyermek aki hallani sem akart az egyik névről – a “Mampfi”-ról, mert szerinte az babás név. Ő igyekezett kedvesen és kevéssé kedvesen vitába szállni a többiekkel akik a “Mampfi” – ra voksolnának. Akadt sajnos olyan pillanat is, ahol megfenyegette a társait, hogyha arra a névre szavaznak, összeverekszik velük. Ez a pillanat lehetőséget nyitott nekünk, óvodapedagógusoknak arra, hogy megbeszéljük a gyerekekkel az egyéni vélemény tiszteletét valamint azt, hogy milyen fontos kiállni a döntéseink mellett.
Az amúgy is izgalmas várakozást, megannyi teendő még izgalmasabbá tette. A gyermekekkel közösen választási urnát készítettünk, majd jó sok ragasztóval lezártuk. Mert ugye senkinek sem szabad belelesni
Itt igen nagy hangsúlyt fektettünk a TITKOS választásról való beszélgetésre. Megvitattuk a gyermekekkel a véleményhez való jog fogalmát és felhívtuk a figyelmüket rá, hogy nem muszáj megosztaniuk egymással a szavazatukat. Sokan szívesen beszéltek róla, viszont volt aki konzekvensen nem mondta el senkinek mire fog szavazni. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen fejlettségi szinten állnak a gyermekek személyes kompetenciái.
A “szivárvány” csoport (vagyis az én csoportom) választási urnája:
A Titkos választás a következő képpen zajlott minden csoportban:
- Az összes gyerek a csoportszobában tartózkodott az egyik pedagógussal és szabadjáték folyt.
- A másik pedagógus a folyosón egy asztalnál ült és egyesével fogadta a gyerekeket.
- A gyerekeket magázva szólította (pl: “Guten Tag Frau Meier”) , elmagyarázta minden egyes gyermeknek a választás menetét és szabályait, majd felsorolta a választási lehetőségeket.
- Ezt követően a választási cetlire minden gyermek az egyik rublikába X-et rajzolt (vagy éppen amit sikerült
) és beledobta a választási urnába. - A gyerekek egymást követve, egyesével és titkosan szavaztak. A szavazást vezető pedagógusnak titoktartási kötelezettsége volt.
- A szavazás végén az urnát a “számláló bizottság”- nak átadtuk, akik megszámolták és kiértékelték a szavazatokat.
Íme néhány kép a szavazásról (a “napocska” csoportban) és a kiértékelésről:
- Hogyan zajlott az eredményhirdetés és melyik név nyert
A minden pénteken tartott óvodai gyűlésen (“Freitagstreff”) a fő téma természetesen az ebédlő új neve volt. Ilyenkor összegyűlik az óvoda apraja – nagyja és megvitatjuk a legfontosabb dolgokat – körülbelül 70-80 gyerek és 10-12 felnőtt.
A gyűlést vezető óvónő – aki nem mellesleg a “számláló bizottság” egyik tagja volt – kihirdette egy óriásplakáton az eredményt:
- GYŐZÖTT A MAMPFI
Íme az óriásplakát
melynek célja a szülők és gyerekek felé a szavazati eredményeket vizualizálni
A legvégén jöjjön egy kis elmélet:
Mire is jó a participáció és a demokratikus hozzáállás?
- Így érvényesülnek az UN- Gyermekjogi egyezmény pontjai: az óvodapedagógus felelőssége a gyermekek szavazathoz, szólásszabadsághoz és részesedéshez való jogát érvényesíteni!
- A szavazással, azaz a gyermeki vélemény komolyan vételével erősödnek a perszonális (személyes) kompetenciák, azaz az önbizalom (szavazni merek), önfegyelem (várok, amíg szavazhatok), döntésképesség (el kell döntenem mire szavazok, vajon jól döntök-e), felelősségtudat (fontos, hogy hogyan döntök), Tűrőképesség (elviselem, hogy nem az én szavazatom nyert), optimizmus (lehet nem az én szavazatom nyert, de ez is biztos jó lesz)
- A gyermekek megtanulják elfogadni más véleményét. Valamint szembesülnek egy nagyon fontos ténnyel (amit sokaknál még felnőttként is nehezen elviselhető): a barátság nem attól lesz jó, hogy mindenen egy véleményen vannak. Az igazi barátok megértik és elfogadják, ha egy- egy témában a másik máshogyan gondolkozik.
- A szókincs gyarapszik.
- A demokrácia alapjait a gyermekek megtapasztalhatják játékos módon, azaz az első lépések a politikai nevelés felé megkezdődnek.
- Természetesen a legjobb a participáció gyakorlásában, hogy a gyerekek fontosnak érzik magukat és azt közöljük feléjük, hogy fontos a véleményük.
Hatalmas ötlet, remek megvalósítás. Játékos keretben sokféle fejlesztési lehetőség. Én is kipróbálom, ha lesz rá lehetőségem.
Kedves Ildikó! Örülök, hogy tetszik! Ha esetleg sikerült megvalósítani, szívesen látom a visszajelzést is! Üdv: Enikő