Heti téma: A lódarázs
Die Hornisse
A heti témát az aktuális helyzet alakította újfent, azaz a “Situationsorientierte Ansatz” érvényesült (helyzetorientált nevelés).
A csoportszobánk előtt van egy óriási tölgyfa, ami nedvet kezdett ereszteni. Nem is kellett sok és megjelentek a lódarazsak is
A gyerekek ámulattal nézték a távolból őket, ahogy újra és újra leszálltak, hogy a fa nedvéből táplálkozzanak.
Ezt az érdeklődést kihasználva írtam is egy kisebb versikét – természetesen németül.
Bei Vespen bist du König,
Feinde hast du keine,
Baumsäfte trinkst du gerne
(und) du hast sechs Beine.
A tölgyfa nedve más rovarokat és bogarakat odavonzott. Ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, hogy melyik rovar micsoda, elővettük a könyvtárból a Természetkalauzt, azaz a “Naturführer”-t. Élvezettel lapozgatták és nézegették a képeket. Emellett kitettem az asztalra bogarakról és más rovarokról szóló könyvet, amit újra és újra felolvastam amikor kérték.
Én ezeket a könyveket ajánlom:
A tölgyfa mellett lévő pihenő sarokba ahol a gyerekek szívesen ücsörögnek képeket ragasztottam, ahol egyértelműen látszik, hogy mi a különbség a darázs, méh és lódarázs között. Ezzel segítettem elő a nem felnőtt által vezetett, egymás közötti beszélgetést.
Sikere is lett, a nagyobbak igen nagy kedvvel meséltek a kisebbeknek: a lódarázs a legnagyobb, a méhecske készíti a mézet, a darázs ellensége a lódarázsnak, de a lódarázs barátságos, nem támad emberre, a méhecske lába és teste szőrös, mindegyiknek 6 lába van, stb.
Az óvodánk koncepciójában az állatasszisztált pedagógia is szerepel (“Tiergeschtütze Pädagogik”), ami azt jelenti, hogy semmilyen állatot nem ölünk meg, minden állattal együtt élünk. Így a lódarazsak már két hete élvezik a tölgyfa adta nedvet, mi pedig óvatosan jövünk-megyünk mellettük és csodáljuk őket. Eddig még egyetlen alkalommal sem csípett meg senkit és egyik gyerek sem fél tőlük. Együtt élünk anélkül, hogy zavarnánk egymást.
A testnevelésfoglalkozáson egy egyszerű “Hornissen Spiel”-t játszottunk:
A gyerekek párosával állnak, egymással szemben, kézen fogva. Egy gyerek a “Hornissenkönig/in”, azaz a lódarázs király/nő. Ő egy széken áll és utasításokat ad az alattvalóinak, amiket természetesen ők teljesítenek:
“Kedves lódarazsaim, utasítalak benneteket, hogy ugorjatok háromszor!”
“Liebe Hornissen, ich befehle euch dreimal zu hüpfen!”
Minden királynő vagy király három utasítást ad, majd a negyedik utasításra a gyerekek új párt keresnek maguknak (a király/nő is elrepül párt keresni). Amelyik gyerek pár nélkül marad, az lesz a következő király/nő.
A negyedik utasítás így hangzik:
“Szorgalmas lódarazsaim, repüljetek el!”
“Fleißige Hornissen, flieg weg!”
Sajnos az egyik lódarazsat elérte a vég, döglötten találtunk rá reggel. Szerencsére ehhez is pozitívan álltunk hozzá: elővettük a nagyítós dobozt és megcsodáltuk közelebbről is
Természetesen az udvari játék sem maradhatott ki: lódarázs pályát rajzoltunk fel, ahol vonalon lehetett haladni, majd sarkon és lábujjhegyen lépegetni, egy vagy kétlábon ugrálni.
Ugyan a lódarazsak még mindig a tölgyfa körül köröznek és le-le szállnak hozzánk inni, de lassan két hét után kezd elcsitulni az érdeklődés. A helyzetorientált megközelítés lényege, hogy egy-egy témát addig kell/ lehet feldolgozni, míg a gyerekek érdeklődése nem csökken. Ezt szem előtt tartva, érdeklődéssel várom, hogy milyen új téma fog felbukkanni legközelebb, amit a gyerekekkel együtt, participatívan dolgozhatunk fel.
- Ha tetszett a bejegyzésem, nyomj egy like-ot!
4 Comments
Comments are closed.