Kényes témákról beszélni kell…

Hogyan mondjam el a szülőnek, hogy agresszíven viselkedik a gyereke?

Szeretnék tanácsot kapni. Hogyan közlitek a szülővel, ha az óvodás (sérült) gyermeke veri a gyerekeket (örömében is) és a pedagógusoknak is sűrűn oda csap, megkarmolja a felnőtteket és a gyerekeket. A szülő szerint nincs vele gond. Tanácstalan vagyok hogyan tudnám ezt vele meg beszélni, mivel nagyon elutasító.
Tehát a kérdés: hogyan közöljem a szülővel ha verekszik a gyermeke a többi gyerekkel? Hogyan közöljem hogy megüti a csoportban dolgozó felnőtteket?”

Mi a vereségmentes kommunikáció titka?

Úgy gondolom ennek a kérdésnek a megválaszolásához több dolgot kell figyelembe venni:

  • A pedagógus és szülő kapcsolatát
  • A beszélgetések gyakoriságát
  • A beszélgetések mélységét
  • A pedagógus felkészültségét és kommunikációs képességeit
Kapcsolataink ápolása

1; Pedagógus – szülő kapcsolat

Miért is fontos a kapcsolat a szülő és pedagógus között? Végül is “csak” a gyerekről van szó, nem?!

Igen is és nem is. A dolog ennél összetettebb. Igen, a gyermekről és az ő viselkedéséről van szó, viszont a szülő, mint a gyermek nevelője érzelmileg érintett a dologban. Minden alkalommal amikor a gyermek viselkedését kritizáljuk, vele együtt a szülő is kritizálva érzi magát – akármennyire is finoman fogalmazunk.

Negatív információkat pedig CSAK egy olyan kapcsolat tud “túlélni” ami jól felépített és erős. Ahogy a párkapcsolatokban is, a pedagógus- szülő viszonyában is a kapcsolat milyensége, erőssége a legfontosabb. Csak úgy tudunk kritikát elfogadni, ha biztonságban érezzük magukat és tudjuk, hogy a másik a javukat akarja.

Hogyan is lehet akkor a szülő – pedagógus kapcsolatát jól megalapozni és erőssé tenni, hogy a kritikus pillanatokban is befogadóak legyenek a felek?

2; Beszélgetések gyakorisága

Sok pozitív beszélgetéssel, “jelentéktelennek” tűnő információcserével, apró megjegyzéssel érhetjük el lépésről lépésre, hogy a másik fél bízzon bennünk. Hetente több alkalommal meséljük el, hogy a gyermek mit csinált napközben, kivel barátkozik, milyen apró fejlődést mutat, mi sikerült neki, hol vannak kihívásai a nap folyamán, stb – ezzel mutatjuk ki a szülők felé, hogy fontos nekünk a gyermeke, észre vesszük, ha valami sikerül neki, látjuk mivel küzd, milyen gondjai vannak. Nem csak észrevesszük, de szívünkön viselkük a gyermek életét, elfogadóak vagyunk a hiányosságaival és támogatjuk őt a fejlődésében.

Amennyiben a szülő bízik bennünk és szívesen fogadja a mindennapi beszélgetéseket, nyitott lesz megosztani velünk a gondolatait, érzéseit és gondjait.

3; A beszélgetés mélysége

Amennyiben fennáll az elfogadó, bizalmi kapcsolat és a szülő képes megnyílni egyes mindennapi helyzetekben, szervezzünk fogadó órát.

A kényes témát, megbeszélendő problémát (azt, hogy a gyermek a fenti esetben agresszív és bántja a társait) ne két ajtónyitás között akarjuk megbeszélni. Szánjunk rá legalább 30-40 percet, hogy megértsük mi zajlik épp a családban, mi okozhatja a problémát. Akarjuk megérteni a helyzetet és a gyermeket.

A fogadóóra első 20-30 perce teljen azzal, hogy kérdéseket teszünk fel:

  • Milyen a hangulat otthon? Hogy érzi magát a szülő?
  • Történt vagy történik-e épp valami változás a gyermek életében?
  • Előfordul-e, hogy a gyermek otthon indulatos, akaratos?
  • Hogy reagálnak erre a szülők? Milyen nevelési módszereket használnak?
  • Hogyan játszik a gyermek otthon/játszótéren? Szokott-e konfliktusa lenni más gyerekekkel?
  • Ilyenkor hogyan reagálnak a szülők?

Fontos:

Amikor a szülö mesèl, ne èrtèkeljük a hallottakat, ne analizàljunk. Meghallgatàskor hasznàljuk az ‘aktìv hallhatàs‘ technikàjàt. Ezt a technikàt ‘èrtő figyelemkènt’ is ismerhetjük. Ezt a technikàt Carl Rogers emlìtette először a pszichoteràpia egyik eszközekènt, majd Thomas Gordon tovàbbfejlesztette. Az aktìv hallgatàs a Gordon mòdszer egyik fő eleme.

Miután a beszélgetés megalapozódott azzal, hogy a szülőket meghallgattuk és megértettük, jöhet a neheze:

Leíró stílusban, “én-üzenetekkel” írjuk le, hogy milyen viselkedést tapasztaltunk a gyermeknél az utóbbi időben és ez milyen hatással van ránk. Fontos, hogy a viselkedés leírása megbélyegzés és értékelés nélkül történjen, ha egy mód van rá melléknevek használata nélkül. Csak a tapasztalt történésekről beszéljünk, valamint arròl, hogy ez milyen hatàssal van rànk, ne mondjuk el feltételezéseinket. A szülő ne érezze támadásnak a történések leírását.

Küldjünk “én üzeneteket” és hagyjuk, hogy a szülő most minket értsen meg és átlássa a helyzetet:

4; A pedagógus felkészültsége és kommunikációs képességei

A pedagógusnak felkészültnek kell lennie a beszélgetésre: a jó és hatékony “én-üzenetek” formálásához tisztában kell lenni a saját érzelmeinkkel: miért zavar ez engem? Mit érzek? Milyen hatással van rám ez a viselkedés?

Az “aktív hallgatáshoz” idő kell és zavartalan környezet. Fontos, hogy a pedagógusnak is és a szülőnek is legyen ideje, mert rohanás közben nem lehet komoly témákat megtárgyalni.

A fenti példában "sérült" gyermekről van szó. A kérdés ami bennem felmerült: biztosan sérült az a gyermek? Van róla diagnosztika?

Én pedagógus vagyok, nem pedig orvos, hogy diagnosztizáljak. Amennyiben erről írásos dokumentum nincs, én pedagógusként nem állapíthatom meg, hogy a gyermek sérült. Ilyen esetben “feltűnő viselkedést” tapasztalok, vagy “nem megszokott reakciót”, de mást nem. Fontos, hogy maradjunk meg a saját szakterületünknél és NE essünk feltételezésekbe.

Amennyiben a gyermek diagnosztizàlt, a szülőket nem èri vàratlanul a mondanivalònk. Ilyen esetekben többnyire együttműködőbbek ès nem kell nekünk sokat magyaràzni, az orvos màr megtette azt. Mi pedig kèrhetünk orvosi ès fejlesztőpedagògusi tanàcsot is.

Emellett fontos, hogy önreflexiót tarsunk: képes vagyok elfogulatlanul beszélni és professzionálisan vezetni a beszélgetést? Nyugodt tudok maradni, ha a szülő a feszültsègèt, kètsègbeesèsèt ès mèrgèt rajtam tölti ki?

Nem szégyen, ha valaki valamire nem képes. Az legtöbb konfliktus forràsa, amikor valaki nem ismeri be a gyengesègeit ès erőlteti, amit nem tud.

Megkérhetjük a munkatársunkat, vagy a vezetőt is, hogy támogasson minket és legyen ott a fogadó órán. Beíratkozhatunk képzésekre is és olvashatunk könyveket is ebben a témában.

Tanulj velem!

A vereségmentes kommunikációt meg lehet tanulni. Erre jó példa az enyém, már nem csak használom, hanem oktatom is a Gordon módszert és a vereségmentes kommunikációt.

Online kísérek pedagógusokat és szülőket ebben a tanulási folyamatban.
Nézz be az oktatás, továbbképzés oldalamra!

Katt ide

Előző bejegyzéseim hasonló témákban:

Nemet mondok, mert szeretlek téged is és magamat is

„Sajnálom, de most nem.“ Nem. Egyetlen szó, mégis mindenki tapasztalta már, hogy milyen nehéz egy-egy helyzetben határozottan kimondani köntörfalazás nélkül.…

Read More

A sikeres kommunikáció nem (csak) nyelvhez kötött

A májusi Gordon szakmai konferencia egyik előadójaként a nemzetközi családokkal való együttműködésről tartottam egy előadást, melynek főbb gondolatait szeretném veletek…

Read More

Belefáradtam, hogy mindenre én emlékezzek

A gyereknevelés nem egy lineárisan működő rendszer, ahol a feladatokat egymás után szépen sorban kell elvégezni. A reggeli ébredést követően…

Read More