Kényes témákról beszélni kell…
Hogyan mondjam el a szülőnek, hogy agresszíven viselkedik a gyereke?
“Szeretnék tanácsot kapni. Hogyan közlitek a szülővel, ha az óvodás (sérült) gyermeke veri a gyerekeket (örömében is) és a pedagógusoknak is sűrűn oda csap, megkarmolja a felnőtteket és a gyerekeket. A szülő szerint nincs vele gond. Tanácstalan vagyok hogyan tudnám ezt vele meg beszélni, mivel nagyon elutasító.
Tehát a kérdés: hogyan közöljem a szülővel ha verekszik a gyermeke a többi gyerekkel? Hogyan közöljem hogy megüti a csoportban dolgozó felnőtteket?”
Mi a vereségmentes kommunikáció titka?
Úgy gondolom ennek a kérdésnek a megválaszolásához több dolgot kell figyelembe venni:
- A pedagógus és szülő kapcsolatát
- A beszélgetések gyakoriságát
- A beszélgetések mélységét
- A pedagógus felkészültségét és kommunikációs képességeit
1; Pedagógus – szülő kapcsolat
Miért is fontos a kapcsolat a szülő és pedagógus között? Végül is “csak” a gyerekről van szó, nem?!
Igen is és nem is. A dolog ennél összetettebb. Igen, a gyermekről és az ő viselkedéséről van szó, viszont a szülő, mint a gyermek nevelője érzelmileg érintett a dologban. Minden alkalommal amikor a gyermek viselkedését kritizáljuk, vele együtt a szülő is kritizálva érzi magát – akármennyire is finoman fogalmazunk.
Negatív információkat pedig CSAK egy olyan kapcsolat tud “túlélni” ami jól felépített és erős. Ahogy a párkapcsolatokban is, a pedagógus- szülő viszonyában is a kapcsolat milyensége, erőssége a legfontosabb. Csak úgy tudunk kritikát elfogadni, ha biztonságban érezzük magukat és tudjuk, hogy a másik a javukat akarja.
Hogyan is lehet akkor a szülő – pedagógus kapcsolatát jól megalapozni és erőssé tenni, hogy a kritikus pillanatokban is befogadóak legyenek a felek?
2; Beszélgetések gyakorisága
Sok pozitív beszélgetéssel, “jelentéktelennek” tűnő információcserével, apró megjegyzéssel érhetjük el lépésről lépésre, hogy a másik fél bízzon bennünk. Hetente több alkalommal meséljük el, hogy a gyermek mit csinált napközben, kivel barátkozik, milyen apró fejlődést mutat, mi sikerült neki, hol vannak kihívásai a nap folyamán, stb – ezzel mutatjuk ki a szülők felé, hogy fontos nekünk a gyermeke, észre vesszük, ha valami sikerül neki, látjuk mivel küzd, milyen gondjai vannak. Nem csak észrevesszük, de szívünkön viselkük a gyermek életét, elfogadóak vagyunk a hiányosságaival és támogatjuk őt a fejlődésében.
Amennyiben a szülő bízik bennünk és szívesen fogadja a mindennapi beszélgetéseket, nyitott lesz megosztani velünk a gondolatait, érzéseit és gondjait.
3; A beszélgetés mélysége
Amennyiben fennáll az elfogadó, bizalmi kapcsolat és a szülő képes megnyílni egyes mindennapi helyzetekben, szervezzünk fogadó órát.
A kényes témát, megbeszélendő problémát (azt, hogy a gyermek a fenti esetben agresszív és bántja a társait) ne két ajtónyitás között akarjuk megbeszélni. Szánjunk rá legalább 30-40 percet, hogy megértsük mi zajlik épp a családban, mi okozhatja a problémát. Akarjuk megérteni a helyzetet és a gyermeket.
A fogadóóra első 20-30 perce teljen azzal, hogy kérdéseket teszünk fel:
- Milyen a hangulat otthon? Hogy érzi magát a szülő?
- Történt vagy történik-e épp valami változás a gyermek életében?
- Előfordul-e, hogy a gyermek otthon indulatos, akaratos?
- Hogy reagálnak erre a szülők? Milyen nevelési módszereket használnak?
- Hogyan játszik a gyermek otthon/játszótéren? Szokott-e konfliktusa lenni más gyerekekkel?
- Ilyenkor hogyan reagálnak a szülők?
Fontos:
Amikor a szülö mesèl, ne èrtèkeljük a hallottakat, ne analizàljunk. Meghallgatàskor hasznàljuk az ‘aktìv hallhatàs‘ technikàjàt. Ezt a technikàt ‘èrtő figyelemkènt’ is ismerhetjük. Ezt a technikàt Carl Rogers emlìtette először a pszichoteràpia egyik eszközekènt, majd Thomas Gordon tovàbbfejlesztette. Az aktìv hallgatàs a Gordon mòdszer egyik fő eleme.
Miután a beszélgetés megalapozódott azzal, hogy a szülőket meghallgattuk és megértettük, jöhet a neheze:
Leíró stílusban, “én-üzenetekkel” írjuk le, hogy milyen viselkedést tapasztaltunk a gyermeknél az utóbbi időben és ez milyen hatással van ránk. Fontos, hogy a viselkedés leírása megbélyegzés és értékelés nélkül történjen, ha egy mód van rá melléknevek használata nélkül. Csak a tapasztalt történésekről beszéljünk, valamint arròl, hogy ez milyen hatàssal van rànk, ne mondjuk el feltételezéseinket. A szülő ne érezze támadásnak a történések leírását.
- ”Peti az utóbbi időben rettentően agresszív, folyamatosan bántja a társait. Nagyon nincs rendben, hogy egy gyermek fájdalmat okozzon a társainak kedvtelésből. Szerintem valami nincs vele rendben. Elfogadhatatlan ez a viselkedés, meg kellene nevelni.”
- Ennek az üzenetnek a mögöttes tartalma: “Peti egy elfogadhatatlan, agresszív gyerek aki kedvét leli mások bántásában. Szerintem vele van a baj, maguk nem nevelik rendesen ezt a gyereket.”
- A szülőnek az az érzése lesz, hogy mi őket okoljuk a történtekért. A támadások hárítására pedig a legjobb módszer a visszatámadás és sokan csak ezt a módszert ismerik. Így ne lepődjünk meg, ha a fenti mondatok után a szülő bántó megjegyzéseket tesz, a pedagógust nem hozzáértőnek tituálja, vagy még csúnyább módon reagál és esetleg veszekedés, szóváltás alakul ki.
- Mi akkor a teendő
Küldjünk “én üzeneteket” és hagyjuk, hogy a szülő most minket értsen meg és átlássa a helyzetet:
- ”Peti az utóbbi időben többször nem megszokott módon viselkedett. Azt látom, hogy amikor nem tudja az érzelmeit kezelni, odacsap a társainak. Ilyenkor nem csak Petivel kell megbeszélnem a történteket, hanem egyszerre vígasztalnom is kell a gyerekeket. Ez igen nehéz akkor, amikor 20 másik gyerek is a teremben van és egyedül vagyok. Az is előfordult, hogy engem megütött amikor segíteni próbáltam neki. Amikor a társait vagy engem megüt, tanácstalanná válok, hogy hogyan is tudnék neki segíteni. Nem tudom, szokott ilyen otthon is előfordulni? “
- Mivel csak magamról beszélek, hogy a történtek milyen hatással vannak rám, nem érzi a szülő azt, hogy én őt okolnám. Azzal, hogy beismerem, hogy ez a helyzet számomra kihívásokat tartalmaz, a szülő automatikusan segít a megoldások keresésében. Amikor a végén kérdést teszek fel, az arra irányul, hogy meg szeretném érteni a történéseket és együtt szeretnék megoldást találni a problémára.
- A szülő partnernek tekint, mert nem elvárások elé helyezem a szülőt. Az óvodai kapcsolatok partnerkapcsolatok és csak akkor működnek jól, ha a két fél nem egymásra mutogat, hanem közösen dolgoznak a problémamegoldáson. Egymás megértése csak nyílt és tiszta kommunikációval lehetséges.
- Miért kell ennek egy fogadó órán helyet adni és miért nem jó ötlet ezt egy 5 perces, reggeli vagy délutáni időpontban megbeszélni
4; A pedagógus felkészültsége és kommunikációs képességei
A pedagógusnak felkészültnek kell lennie a beszélgetésre: a jó és hatékony “én-üzenetek” formálásához tisztában kell lenni a saját érzelmeinkkel: miért zavar ez engem? Mit érzek? Milyen hatással van rám ez a viselkedés?
Az “aktív hallgatáshoz” idő kell és zavartalan környezet. Fontos, hogy a pedagógusnak is és a szülőnek is legyen ideje, mert rohanás közben nem lehet komoly témákat megtárgyalni.
A fenti példában "sérült" gyermekről van szó. A kérdés ami bennem felmerült: biztosan sérült az a gyermek? Van róla diagnosztika?
Én pedagógus vagyok, nem pedig orvos, hogy diagnosztizáljak. Amennyiben erről írásos dokumentum nincs, én pedagógusként nem állapíthatom meg, hogy a gyermek sérült. Ilyen esetben “feltűnő viselkedést” tapasztalok, vagy “nem megszokott reakciót”, de mást nem. Fontos, hogy maradjunk meg a saját szakterületünknél és NE essünk feltételezésekbe.
Amennyiben a gyermek diagnosztizàlt, a szülőket nem èri vàratlanul a mondanivalònk. Ilyen esetekben többnyire együttműködőbbek ès nem kell nekünk sokat magyaràzni, az orvos màr megtette azt. Mi pedig kèrhetünk orvosi ès fejlesztőpedagògusi tanàcsot is.
Emellett fontos, hogy önreflexiót tarsunk: képes vagyok elfogulatlanul beszélni és professzionálisan vezetni a beszélgetést? Nyugodt tudok maradni, ha a szülő a feszültsègèt, kètsègbeesèsèt ès mèrgèt rajtam tölti ki?
Nem szégyen, ha valaki valamire nem képes. Az legtöbb konfliktus forràsa, amikor valaki nem ismeri be a gyengesègeit ès erőlteti, amit nem tud.
Megkérhetjük a munkatársunkat, vagy a vezetőt is, hogy támogasson minket és legyen ott a fogadó órán. Beíratkozhatunk képzésekre is és olvashatunk könyveket is ebben a témában.
Tanulj velem!
A vereségmentes kommunikációt meg lehet tanulni. Erre jó példa az enyém, már nem csak használom, hanem oktatom is a Gordon módszert és a vereségmentes kommunikációt.
Online kísérek pedagógusokat és szülőket ebben a tanulási folyamatban.
Nézz be az oktatás, továbbképzés oldalamra!
- Ha tetszett a bejegyzésem, nyomj egy like-ot!
