Demokratikus nevelés
Minden gyermeknek joga van döntést hozni az őt érintő kérdésekben.
Ez a gyermekjog tény, nem kérdés.1
A gyermekek véleményének megkérdezése nem egyenlő azzal, hogy mindig az történik amit a gyermek szeretne. Ez ennél egy kicsit bonyolultabb.
Viszont minden esetben lehetőséget adunk neki arra, hogy kinyilvánítsa a véleményét, beleszóljon az őt (is) érintő kérdésekbe. Komolyan vesszük a gyermeket.
Én, mint felnőtt, pedig mérlegelem, hogy a gyermek által vázolt alternatíva megvalósítható-e. Meggondolom, hogy én tudok-e alkalmazkodni a gyermek kívánságaihoz, le tudom-e faragni az kívánságaimat, hogy a kettőnk igénye a középúton találkozzon.
A demokratikus hozzáállás segíti a felnőtt- gyermek kapcsolatot és egy stabil alapot nyújt az esetleges későbbi konfliktusok megoldásához. Emellett a gyermeki vélemény komolyanvételével erősödnek a gyermek társas és személyes kompetenciái.
Milyen formái vannak a participációnak?
Közös döntés | Önrendelkezés | |
---|---|---|
A felnőtt a gyermekkel közösen hoz döntést társas, mindenkit érintő témákban. | A gyermek hoz döntést a saját magával kapcsolatos kérdésekről. | |
Példa | “Hova menjünk ma sétálni?” “Először udvarra menjünk vagy pakoljunk össze?” “Milyen színű legyen az előszoba?” “Mi legyen az ebéd?” “Mi legyen a cica neve?” “Melyik játékot ajándékozzuk el?” “Mit csináljunk ma délután?” |
“Mit szeretnél ma felvenni?” “Ki adja rád a cipőt?” “Hova kéred a szószt a tányéron?” “Mennyit szeretnél enni?” “Kivel szeretnél ma játszani?” “Adsz egy puszit?” “Ki cserélje ki a pelusod?” “Kivel szeretnél fürödni menni?” |
Mi történik? | Közös beszélgetés folyik a lehetséges opciókról, megvitatódik, hogy ki, mit és miért szeretne. Mindenki elmondhatja a véleményét (ha akarja). | A felnőtt NEM tudja jobban, hogy a gyermeknek mi a jó. Hagyja a gyermeket döntést hozni és elfogadja a döntését. |
Mit fejleszt? | -Empátia – meghallgatom, hogy a másik mit és miért akar -Felelősségtudat – a döntésem kihat másokra is -Együttműködés – olyan megoldást találunk, ami mindenkinek jó -Tárgyalási képesség (Konfliktuskezelés) – tudok érvelni, hogy miért az a jó, amit én szeretnék |
-Önállóság – én vagyok a magam ura -Felelősségtudat – a döntéseimnek következménye van -Kommunikáció – el tudom mondani a véleményem, meg tudom fogalmazni a gondolataim -Stressztűrő képesség – tudok “nem”-et mondani -Magabiztosság – tudom, hogy mi a jó nekem |
A gyermekek döntési folyamatokba való bevonása a felnőtt kötelessége. Ettől függetlenül ez nem “csak” egy feladat, annál több.
- A gyermek megtanulja, hogy miként tud érvényesülni, mindamellett önreflexiót tanul (milyen hatással vagyok én és a döntéseim a környezetemre?)
- Kreatívvá válik mind a gyermek, mind a felnőtt. Együtt keresnek megoldásokat anélkül, hogy egyik elnyomná a másik akaratát.
- Azzal, hogy a gyermeket engedjük beleszólni a dolgokba, megerősítjük, hogy ő is és a véleménye is fontos számunkra.
- Így erősödik a felnőtt – gyermek kapcsolata.
- A megerősített kapcsolat egy jó alapja minden konfliktusnak – a felek tudják, hogy a másik nem akar neki rosszat és készek meghallgatni egymás véleményét..
Participáció az óvodában
A cikk az Óvodai Nevelés módszertani szaklapjában 2021 májusi kiadásban jelent meg.
“Mivel Magyarország államformája demokrácia, így a demokratikus gondolkodás kialakításának már óvodás korban meg kell kezdődnie. Az óvoda védett környezete tökéletes „tanuló- és gyarolóterepe“ a demokratikus kompetenciák fejlesztésének. A mindennapi életbe ágyazva szerzi meg a gyermek a gyakorlati tudást valamint ezzel egyidőben történik meg a szociális és demokratikus nevelés.[5] A participáció gyakorlása tehát nem más, mint demokrácia az óvodában. “
Felhasznált irodalom:
1 https://unicef.hu/gyermekjogok/gyermekjogi-egyezmenyrol
UKH – Sicherheit und Gesundheit in Kindertageseinrichtungen – KinderKinder 2/2021
Marita Dobrick – Demokratie in Kinderschuhen – 2011
One Comment
Comments are closed.