Már megint veszekednek! Mi tévő legyek?

“- Add ide, az az én lapátom!
– Nem, nálam volt először!
– Nem is, mert én találtam!
– Nem igaz, ne hazudj! Én vettem ki a szekrényből.
– De letetted a földre, most már az enyém!”

Konfliktusról akkor beszélünk, ha érdekek ütköznek egymásnak. Gyermekkonfliktusok akkor jönnek létre, amikor az egyik gyermek megpróbálja a saját akaratát/kívánságait egy másik gyermek akaratával szemben érvényesíteni.

Ismerős a fent említett szituáció?

Mielőbb bármibe is belekezdünk, meg kell vizsgálnunk a gyermekek korát és fejlettségi szintjét:
  • saját érzelmeivel tisztában van-e
  • van-e kontrollja a saját teste felett
  • képes-e a kontrollált, tudatosan irányított viselkedésre
  • empatikus-e, képes-e belegondolni más gyermek helyzetébe (általában 4-5 éves kortól)
  • milyen kommunikációs szinten áll: képes-e különbséget tenni enyém-tied-övé között, képes-e kifejezni a gondolatait és érzéseit, megérti-e amit mondjunk neki
Amikor ilyen kérdéseket tesznek fel a szülők, illetve a gyakorlaton lévő tanulók, egy kérdéssel felelek:
Valóban az a fontos, hogy kinek van igaza?

Mi a felnőtt szerepe a gyermekek konfliktusaiban?

  • Igazságtétel és bíráskodás (“Ne irigykedjél, add oda neki egy kicsit! Te már úgyis nagy vagy és nem való neked a kislapát.”)
  • Csend és nyugalom teremtése,vígasztalás (“Ne veszekedjetek, van másik lapát is. Nem a világ vége.”)
  • A konfliktusok megoldása a gyerekek helyett (“Láttam, hogy elvetted tőle, add neki oda.”)
  • Moralizálás (“Az okos gyerekek nem veszekednek egymással.”)
  • Gyermekek megszidása és elnyomása (“Te sokkal nagyobb vagy, nem igaz, hogy nem bírod ki kiabálás nélkül, add vissza neki.”)
  • A helyzet analizálása (“Biztos azért vette el, mert ő még kisebb.”
  • A gyermek kifigurzása (“Meheheee, elvette a lapátodat, jajj most mi lesz…)
  • A gyerekek befolyásolása dícsérettel (“Olyan ügyesen játszottatok eddig együtt, nincs értelme most veszekedni.”)

Akkor mi a felnőtt szerepe, ha nem az, hogy igazságot tegyen?

"Hmm... Látom, hogy nem tudjátok eldönteni, hogy kinél legyen a lapát. Nem is tudom, hogy mit kellene most csinálni. Mindketten szeretnétek a lapáttal játszani."

A felnőtt a gyerekekkel együtt igyekszik megoldást találni. Nem tudja jobban, hogy kinek van igaza (minek is, hiszem mindkét gyerek pontosan tudja, hogy kinél kellene lennie a lapátnak).

Azt szeretné, hogy a gyerekek őszinték legyenek önmagukkal és a társukkal és saját maguk jöjjenek rá a megoldásra. (autonómia)

A felnőtt komolyan veszi a gyermekeket és a problémáikat. (“Mindketten szeretnétek a lapáttal játszani.”)

Azzal, hogy a felnőtt nem oldja meg a gyerekek helyett a konfliktust, hanem türelmesen terelgeti őket a megoldáskeresésben a gyerekek szociális és perszonális kompetenciái fejlődnek. Így nagyobb eséllyel oldják meg a konfliktusaikat a jövőben és egyre ritkábban lesz szükség a felnőttre ilyen helyzetekben.

A gyermek konfliktuskezelési stratégiát tanul el a felnőttől.

Mindemellett a felnőtt legfontosabb szerepe a példamutatás. Ha a gyermek azt látja, hogy a felnőtt nem bíráskodik a gyerekek felett, ő is türelmesebben lesz a társaival és sokkal kisebb eséllyel leli örömét másik gyerek megszégyenítésében, elnyomásában (mert nagyobb vagy erősebb a társainál).

Amennyiben a felnőtt kirántja a “bűnös” gyermek kezéből a lapátot és odaadja a másiknak, azzal azt a példát mutatja: “Én nagyobb és erősebb vagyok, így elvehetem tőled, ami szerintem nem a tiéd.”

Sok esetben a konfliktusok mégis pillanatok alatt jönnek létre, intenzívek és amilyen gyorsan kialakultak, olyan gyorsan végük is lesz. Legalábbis azokban az esetekben, amikor a gyermek már konfliktuskezelési stratégiákkal rendelkezik.

Mint fentebb említett, a gyermek problémamegoldó képessége függ az eltanult viselkedésformáktól, valamint az életkorától, a kommunikációs készségeitől is.

Virtuális beszélgetőkártyák

Kommunikációs trainerként sokszor futok bele családokba, akiknek nehezen megy a kommunikáció, nehezen nyílnak meg egymásnak. Számukra fejlesztettem ki egy beszélgetőkártya sorozatot, amit 3-99 éves korig mindenkinek ajánlok, akik a kapcsolataikat javítani szeretnék.

Kattints ide

Íme egy másik mindennapos példa:

– Auuuu, Anna rálépett a lábamra!
– Nem is igaz, nem léptem rá!
– Dehogyisnem.
– De nem, nem én voltam! Réka hazudik!
– De!
– De nem!
– De igen!
– ……..

Általános válaszok

“Nem olyan nagy dolog, nem is fáj az annyira., nem kell rögtön sírni.”

“Ah, előfordul az ilyen. Kérj szépen bocsánatot.”

“Ugyan, katona dolog, na futás tovább.”

“Na ne színészkedj, nem is fáj a lábad.”

“Biztos azért lépett rá, mert nem figyelt.”

Mi történik? A felnőtt jobban tudja, hogy a gyermeknek fáj-e vagy sem, nem fogadja el az érzéseit. Rögtön igazságot tesz és megmondja, hogy mi a teendő (nem kell sírni, kérj bocsánatot, fuss tovább).

Vereségmentes kommunikáció

“Látom Réka fáj a lábad. Úgy tűnik, hogy történt valami.”
– Igen, Anna rálépett!
– Nem, nem igaz!
“Hm…Réka a te lábad fáj, de Anna szerint nem ő volt. Mi történhetett?”
– ??? (csend)
“Hm… Lehet, hogy véletlen volt? Vagy lehet, hogy megbotlottál? Esetleg valami más?”
– Nem láttam, hogy ott a Réka!
“Értem, tehát akkor véletlen léptél rá Rékára. Nézd csak, hogy fáj neki (megsimogatja a lábat).”
– Véletlen volt, ne haragudj.

A felnőtt komolyan veszi és elfogadja mind a két gyermek érzéseit és kijelentéseit. A megijedt gyermek (aki a másiknak fájdalmat okozott) nincs megszidva, közösen keresik a megoldást. A gyerekek empátiát mutatnak egymás felé, mert a felnőtt is empatikus a gyermekekkel.

Hogy honnan tudom mind ezeket?

Hivatalos Gordon instruktorként szabadúszóként dolgozom az óvodai munkám mellett. Családokkal és pedagógusokkal ismertetem meg a vereségmentes kommunikációs technikákkat és oktatom a Gordon modellt Németországban (Hessen tartományban). 

Dolgoznál velem Németországban? – kattints IDE. 

Online tanácsadás:

  • családoknak és pedagógusoknak kommunikációs témában
  • pedagógusoknak, óvodáknak demokratikus nevelés, participáció és gyermekjogok témákban
  • szülőknek pedagógiai és nevelési témákban

Vedd fel velem a kapcsolatot!

A cikkhez felhasznált irodalmak:
Thomas Gordon: Gute Beziehungen
Kindergarten heute 1/2017

Előző bejegyzéseim hasonló témákban:

Van választása egy óvodásnak?

Online felmérés a gyermeki döntéshozatalról az óvodai jelek tekintetében -2022- Az Óvodai Nevelés folyóirat, módszertani szaklap  2022 novemberi lapszámában publikálva Az online…

Read More

Az önreflexió fontossága már óvodás korban

Nem tetszett a mai nap! – a véleményformálás képessége már a legkisebbeknél is fontos kompetencia A különböző nézetekkel rendelkező emberek…

Read More

Kóstoltatás, erőltetés és Gyermekjogok

Biztos vagyok benne, hogy minden óvodapedagógus és szülő számára fontos, hogy a gyermekek megfelelő mennyiségű és minőségű, vitaminokban és ásványi…

Read More
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük