Együtt tervezés és flexibilitás
Múlt héten a gyerekekkel sokat játszottunk gesztenyével. Szerettem volna a héten tovább vinni a gesztenye témát, de nem voltam biztos benne, hogy mindenkinek van hozzá kedve. Az önreflexió mindennapos része a munkámnak. Naponta felteszem a kérdést magamnak: ami a csoportban történik mennyire támogatja az önfejlesztő folyamatokat?
Így a pénteki reggeli kör alatt megkérdeztem a gyerekeket:
– Van valakinek valami ötlete, hogy mit lehetne még a gesztenyékkel játszani?
A gyerekek reakciója sokat mondó volt, mert egyikőjük sem jelentkezett. Senkinek nem volt további ötlete. Ha nincs reakció, az is válasz számomra. Így folytattam:
– Mit szólnátok, ha gyurmával ragasztanánk össze őket? Esetleg készíthetnénk belőle gilisztát vagy bármilyen állatot. Szuper lenne, ha a sok gesztenyét felhasználnánk valamire.
Sok izgalmas tekintetet nem véltem felfedezni, sem felcsillanó szemeket. Próbálkoztam még további kérdésekkel, de nem kaptam választ a gyerekektől. Ekkor eszembe jutott, hogy láttam az interneten egy jó kis receptet fűszerekkel, színes sógyurmához.
– És mit szólnátok hozzá, ha készítenék egy különleges gyurmát, amit lehet szagolgatni és mindenféle színű?
Itt éreztem a mozgolódást és két kislány össze is vigyorgott, hogy “Aztaaaa”.
– Szerintetek mit lehetne készíteni színes gyurmából, ami őszies? Mik az ősz színei?
Fontosnak tartom mindig a gyermekeket először megkérdezni az ötleteikről, mielőtt én elmondom nekik, hogy mire gondoltam. Sok jó ötletük van! Ezek az apró lépések lényegesek a személyes kompetenciák fejlődésében, fontos, hogy érezzék: komolyan veszem őket.
A gyerekeken látszott, hogy gondolkodtak. Jobbra balra pillantgatnak, nézelődnek és törik a fejüket.
– Enikő, milyen illatú lesz a gyurma?
– Nem tudom még Sophia, attól függ, hogy milyen fűszert teszünk bele. Van ötleted?
– Nem tudom. De borsot azt ne, mert az csíp és nem szeretem.
– Milyen más fűszert ismertek még?
A beszélgetés itt tovább folytatódott fűszerekről, színekről és arról, hogy vajon mit lehetne kezdeni a gyurmával. Jó pár perc után, miután láttam, hogy a beszélgetés másik irányba folytatódik, a “sima” gyurmás dobozból elővettem a szaggató formákat és megkérdeztem: Mi lenne, ha őszi leveleket szaggatnánk? Van hozzá kedvetek?
A gyerekek reakciója döntött. Nem erőltettem a gesztenye témát tovább, már más terveink voltak.
Maradunk az “ősz”-nél és gyurmázunk!
A gyermekek reakcióinak és érdeklődésének figyelembe vétele is a participatív hozzáállás része. Figyelembe veszem a gyermekek véleményét a tervezéskor, és flexibilisen alakítom a projekteket, amennyire csak lehet. Sokszor a gyermekek véleményüket nem verbálisan, hanem a metakommunikáció által közlik velünk. Ezért, ha látom, hogy valami nem köti le a figyelmüket, máshoz van kedvük, nem erőltetem minden áron. Így érvényesítem a gyermeki jogokat. (Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy a közösen tervezett tevékenység alatt koncentráljanak és figyelmesen dolgozzanak.)
Így sógyurmát készítettem nekik: azért nem velük, mert egy érzékszervi játékként vezettem be a foglalkozást. Erről picit lentebb olvashatsz.
Előbb nézzük a sógyurma receptjét:
1 csésze liszt
1 csésze só
4-5 evőkanál víz
színek:
barna – cukrozatlan kakaópor
citromsárga – curry fűszer
narancssárga – pirospaprika
halvány barna – fahéj
Hírlevél
A hírlevélre feliratkozók olyan ötleteket és hasznos információkat kapnak, amit sem a blogomon, sem a Facebookon, sem Instagrammon nem osztok meg. A hívlevél ingyenes és bármikor leiratkozhatsz róla, ha már nem aktuális számodra a téma.
Íratkozz fel most!A gyurmázást egy játék előzte meg: körben ülve minden gyermek megszagolhatta a gyurmákat külön-külön. Ez az érzékszervi játék természetesen a szaglásra összpontosít. Miután körbeértek a zacskók, egyesével megkérdeztem őket, hogy ismerőse-e az illatok, hol találkoztak velük és van-e nekik ilyen otthon. Ezután kis tálkákban behoztam nekik a fűszereket, amiket az ujjukat belemártva meg is kóstolhattak. Itt az ízlelés,mint érzékszerv került a középpontba.
Érdekes módon a kakaóport és a curryt sokan felismerték. Itt nálunk nem ritka, hogy a gyerekek étterembe járnak a szülőkkel, mindenféle nemzet konyháját és ízeit ismerik. Azok a gyerekek is szívesen beleszagoltak, akik egyébként nem igen kóstolnak meg új dolgokat.
Ezek után következett a gyurmázás, ide sokat nem kell hozzá fűznöm.
Nagyon szépen dolgoztak és türelmesen várakoztak, hogy sorba kerüljenek. (Mivel a sógyurma picit tapadós, így az asztalt folyamatosan lisztezni kellett, mintha sütit készítettünk volna)
A gyerekek választhattak, hogy csak egy színnel szeretnének falevelet készíteni, vagy összekevernék őket. Igazából minél színesebb lett egy falevél, annál jobban hasonlított egy igazira. Érdekes volt megfigyelni a színek keveredését és arányait.
A kész “faleveleket” a sütőben szárítottuk alacsony hőfokon, másnap hajlakkal lefújtuk, hogy visszakapják a szinüket.
Miután teljesen megszáradtak, felakasztottuk őket a csoportszoba benti dekorációs fájára. Igazán jól mutatnak!
