Hogyan hallgassam meg “jól”
Thomas Gordon családtrainer és óvodai kapcsolatok kurzusvezetőként írom a mai bejegyzésem. Középpontban az “értő figyelem“.

Amikor egy gyermek elmesél nekünk valamit, többnyire okkal teszi. Főleg akkor, amikor panaszkodik. A panaszkodás igen jó visszajelzés a felnőtt számára: azt jelenti, hogy a gyermek bízik bennünk és elmeri mondani, ha valami bántja, ha valami kellemetlen történt vele.
Az ok, amiért elmeséli lefőképpen az, hogy megoldást keres a problémájára.
Ilyenkor kifejezetten fontos, hogy tudjuk, mit vált ki a gyermekből a reakciónk. A nem tudatos meghallgatás a beszélgetést teljesen más irányba viheti el és az ok, amiért a gyermek hozzánk fordul elveszik: a gyermek nem tudja megoldani a problémáját. Ezeket a reakciókat egyfajta “kommunikációs akadályoknak” hívom. Erre a nem tudatos reakcióra írtam pár példát. Mindegyik egy-egy zsákutcába vezeti el a beszélgetést:
“Tegnap apukám sajtot tett a tésztámra és én nem szeretem a sajtot. Hiába mondtam neki, mégis rászórta. Pedig már annyiszor mondtam neki.”

Pedig a sajt az nagyon finom, én nagyon szeretem!” | Argumentálás “Nem hiszek neked, hogy nem szereted a sajtot, mert szerintem finom.” |
“Mit szeretsz akkor enni?” | Figyelemelterelés “Beszéljünk másról.” |
“Elég csúnya dolog, hogy apukád nem figyel rád.” | Ítélkezés “Rossz apukád van, mert nem figyel rád” |
“Ah, ne csinálj belőle akkora ügyet! Majd máskor biztos nem fog rászórni sajtot.” | Probléma elhessegetése “Nem is olyan nagy ügy, a te problémád lényegtelen!” |
“Sokszor én is megeszem ami nem ízlik, a nagyok nem panaszkodnak.” | Moralizálás “Nem értem miért panaszkodsz, a nagy gyerekek nem panaszkodnak.” |
“Jobban tennéd, ha ennél sajtot, mert egészséges.” | Figyelmeztetés “Ha nem eszel sajtot, beteg leszel.” |
A Gordon családtrainingen 12 különböző “kommunikációs akadályt” különböztetünk meg, ez abból a 12-ből pár példákon keresztül szemléltetve.
Minden alkalommal, amikor a gyermekek panaszkodnak nekünk, szeretnék a gondjukat megoldani. Mi akkor tudunk nekik a legtöbbet segíteni, ha meghallgatjuk őket olyan módon, hogy ők maguk tudják a saját gondjaikat megoldani. Nem kész megoldást adunk nekik, hanem a meghallgatással a gyermek maga gondolkozik el a lehetséges megoldásokon. Erre való az “értő figyelem”.
Nézzük most meg, hogyan is lehetne ezt a fenti példában alkalmazni:

Mint a fenti példa is mutatja, egyetlen kis panaszkodás a “sajtról” igen komoly témát ölelhet fel. Rengeteg érzelem van a háttérben, amit csak is “értő figyelemmel” tudunk igazán meghallgatni. Alkalmazása közben a beszélő elfogadottnak érzi magát és meg tud nyílni. A hallgató nem értékeli a hallottakat, nem moralizál, nem ad tanácsot, hanem elfogadja a helyzetet pont úgy, ahogy azt hallotta. A beszélő megtapasztalja a teljes elfogadottságot.
Mi az “értő figyelem” titka?
Nem tartalmaz kérdést, csak akkor, ha valamit szeretnénk, hogy a beszélő megismételjen. Így lehetünk biztosak abban, hogy nem mi vezetjük a beszélgetést.
A hallottakat tükrözi vissza más szavakkal, érzelmekkel kiegészítve. Csak azt ismétli meg, amit a beszélő mondott. Nem tesz hozzá “vélt igazságokat”.
A hallgató nem beszél magáról. Szimplán ilyenkor nem ő van a középpontban.
Akkor használjuk ezt a technikát, amikor van rá idő. Ez a fajta meghallgatás sok és mély érzelmeket hozhat a felszínre, aminek a feldolgozásához időre van szükség.
Az “értő figyelem” egyfajta önreflexió a beszélő számára. Meghallgatás közben a beszélőnek van ideje végig gondolni a mondottakat és saját megoldást találnia.

Szeretnél tudatosabban kommunikálni?

Nem tudod, hogy mit rontasz el?
Tippre, tanácsra lenne szükséged?
Amennyiben rögtön tanácsadásra lenne szükséged, írj egy levelet az ovoneninyugaton@gmail.com címre vagy írj facebookon!
Facebook oldalam itt találod: KATT