A gyerekek kérésére a héten a süniket tanulmányoztuk.
(Vegyél részt a nyereménysorsoláson, kattints IDE!)
Ezúttal egyszerűen érvényesítettem a gyerekek véleményformálási és beleszólási jogát, szimplán megkérdeztem, hogy mihez lenne kedvük. (A gyermekekkel való beszélgetés és a kívánságaik a tervezett programba való beleszövése is participáció.)
A reggeli kör alatt beszélgettünk arról, hogy milyen állatok élnek az erdőben és melyikek alszanak téli álmot.
Ezután megkérdeztem:
“Melyik állatról szeretnétek beszélgetni, mesét hallani és valamit vele kapcsolatban készíteni?”
A gyerekeket a körben egyesével válaszolhattak. A 14 főből 12-en sünit, 2-en pedig szarvast választottak.
Így a többség kívánsága teljesült: a heti témánk a süni lett.
A demokratikus pedagógiai módszerekről több másik bejegyzésemben már írtam, hétköznapi példákkal szemléltetve.
Ezeket itt olvashatod el:
*Titkos szavazás
*Focilázban a csoport
*Gofri sütés
*Bátorságpróba
A testnevelés foglalkozás fő eleme a “süni-menet” volt.
A bordásfalok között kb 30 cm magasságban fonalat feszítettem ki. Barna és zöld színű “kukacokat” szórtam szét, amit a sünik kúszás-mászás közben gyűjthettek össze, majd az odujukba vihettek. A sünikéknek nagyon kellett vigyázni, hogy az avar alatt, azaz a fonalak alatt mozogjanak.
Ezután a fonalakra felülről lógattam nekik a kukacokat, melyet hátonfekvésben, szintén kúszva kellett gyűjteniük.
Mivel a háton való kúszás több gyermeknek nehezére esett, melynek hangot is adtak, így kiegyeztünk abban, hogy csak 2 kört játszunk háton, a többit “simán” kúszva. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játék motivációját fenntartsam és a gyerekek szívesen játszák a fejlesztő játékokat. Ilyen esetben, amikor kifejezik nem tetszésüket, általában megbeszélem velük, hogy még egy körben adjanak bele mindent és utána úgy játszunk, ahogy ők szeretnének.
Megfigyeléseim alapján, az utolsó “nem kívánt” körben sokkal jobban teljesítenek, és tényleg mindent beleadnak, mert én is hajlok az ő kívánságaik felé.
Mesének az “Igelkinder” című mesét választottam, aminek a bemutatására kölcsönkértem a gyerekek előzőnek papírtányérból készített sünijeit.
A mese színhelye a héten a földön maradt, így a szabadjáték során is használható volt. A nagyobb lányok többször oda is ültek, kiegészítették a helyszínt mindenféle sajátkészítésű dologgal még.
A mindennapos tervezést rettentően flexibilisen kezelem. Az esetek nagy részében nincs fixen kitalálva a téma és a megvalósítás. A gyerekekkel közösen alakítom a napokat a szükségleteikhez igazodva.
Jelenleg a vegyes csoportom 40 százaléka 3 év körüli, van két pelenkás, egy integrációs (SNI) gyermek is, így a szabad játékba integrált individuális nevelést helyezem előnybe. Máshogy nem is menne kiegyensúlyozottan és nyomás nélkül. Teljesítési nyomásra pedig sem nekem, sem a gyermekeknek nincs szükségük.
Fontos, hogy vigyázzak magamra, mentálisan fitt maradjak, amennyire lehet stressz és túlterhelés mentesen.
Imádom amit csinálok.
Ha ezt szeretném később is folytatni, kevesebb elvárást kell magam elé tenni, kevesebb tervezést, több spontaneitást. Így tartható fenn a saját motivációm is.
- De erről egy másik bejegyzésben írok még
Előző bejegyzéseim hasonló témákban:
A sikeres kommunikáció nem (csak) nyelvhez kötött
A májusi Gordon szakmai konferencia egyik előadójaként a nemzetközi családokkal való együttműködésről tartottam egy előadást, melynek főbb gondolatait szeretném veletek…
Van választása egy óvodásnak?
Online felmérés a gyermeki döntéshozatalról az óvodai jelek tekintetében -2022- Az Óvodai Nevelés folyóirat, módszertani szaklap 2022 novemberi lapszámában publikálva Az online…
Az önreflexió fontossága már óvodás korban
Nem tetszett a mai nap! – a véleményformálás képessége már a legkisebbeknél is fontos kompetencia A különböző nézetekkel rendelkező emberek…