A gyermeki portfólió – a dokumentáció egy különleges formája

A cikk az Óvodai Nevelés módszertani szaklapjában 2021 novemberi kiadásban jelent meg nyomtatásban.

Maga a portólió szó nem ismeretlen fogalom. A hétköznapi életben legtöbbet gazdasági témákban használjuk (értékpapír portfólió), de az óvodapedagógusok számára sem ismeretlen ez a fogalom: pedagógusportfólió. Amikor portfólióra gondolunk, mindig egyfajta gyűjteményről és egy adott témában összefogott tartalomról van szó.

Nincs ez másképpen a gyermeki portfóliójánál sem. Az óvodapedagógiában a gyermekek portfóliója a dokumentáció egyik fajtája, ami a gyermekek tanulási folyamatait és fejlődési állomásait hivatott gyűjteménybe szedve feljegyezni. Egy adott gyermek rajzai, a gyermekről készült fényképek és róla szóló történetek egy mappába fűzve. A gyermekek portfóliójának a legfőbb jellemvonása az, hogy lehetőséget teremt az egyéni fejlődési út kidolgozására és dokumentálására.1
Németországban, ahol dolgozom, szinte minden óvodában és bölcsödében elvárás, hogy az pedagógus portfóliót vezessen a gyermekről, a gyermekkel közösen.

Amellett, hogy a portfólió mappa, mint egy emlékkönyv van jelen a gyermek életében, ennél egy fontosabb célt is szolgál: minden egyes alkalommal, amikor az óvodapedagógus a gyermekkel közösen dolgozik rajta, hagyja a gyermekek jogait érvényesülni 2. A gyermek él a döntéshozatalhoz való jogával, és beleszólhat az őt érintő kérdésekbe, tehát megtörténik a participáció 3. A mappa tartalma és kinézete teljes mértékben a gyermek véleményére és döntéseire alapul. Lehet vastagabb, vékonyabb, színes, csatos vagy fűzös is. Ezeket a döntéshozatali folyamatokat az óvodapedagógus aktívan kíséri, kérdésekkel segíti. Nem csak a tartalmáról dönt a gyermek, hanem arról is, hogy ki nézhet és olvashat bele. Ez a mappa a gyermek magántulajdona, mindig olyan helyen van tárolva a csoportszobában, ahogy a gyermek eléri.  Tehát a gyermek személyes kompetenciái is fejlődnek az aktívan kísért portfóliómunka során: döntéshozatali képesség, önbizalom, felelősségvállalás és önértékelés.

A gyermeki portfóliónak nincsen megszabott formája vagy kinézete. Ugyan olyan sokrétű, izgalmas, színes és érdekes a portfóliómunka a gyermekekkel, mint maguk a gyermekek. Nincs két egyforma, ahogyan két egyforma gyermek sem létezik. Természetesen dolgozhatunk sablonokkal, de nem kell csak sablonokat használnunk. Amig a gyermekek kisebbek vagy csoportprojektet dokumentálunk, a sablonoknak igen jó hasznát lehet venni.

„Az én 3. születésnapom.”

Egy példa a sablonra, a születésnapos portfólió oldal. Ezt a sablont minden évben elkészíti a gyermek, így tökéletesen nyomonkövethető és dokumentálható a fizikai változások mellett a finommotorikus képességek fejlődése. Amint ezen a képen is látszik, a gyermek a fejlettségi szintjének megfelelően „készíti” el a sablont. Az sem baj, ha nem tökéletes, ettől lesz egyedi! A 3 évesek születésnapi oldalai legtöbb esetben „össze-vissza” színezett művek, míg az iskolába készülő 6-7 éves gyermekeké kisebb rajzokat is tartalmaz.

 „Egyedül is betudom festeni a lábam. Egy picit csiklandós. Ezt a rakétát otthon, az apukámmal közösen készítettem el. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a csoportban fel lett akasztva.”

Ez az oldal a sablon nélküli portfólióra  egy példa. A gyermekek a Nasa egyik programjában vettek részt, lábnyomatokat küldtek egy USB Sticken a Holdra. A csoport témája ebben az időszakban az űrutazás volt. Johannáról kép készült ahogy lábnyomatot készít, majd ahogy a reggeli kör alatt egy otthon készített rakétát mutat be a csoportnak.

A jól vezetett portfólió ismertető jele az, hogy azon kompetenciák fejlődését dokumentálja (rajzokkal, leírásokkal, történetekkel, fényképekkel), melyek  a gyermeki egyéni fejlődés számára kiemelkedő fontosságúak. Valamint azt is mutatja a portfólió, hogy a gyermek milyen különleges és személyes módon fejlődött, hogyan sikerült neki valamit egyedi módon elérnie.4

Erre egy példa szintén Johanna, aki még csak három éves, de rettentő nagy érdeklődést mutat a betűk iránt. Egyik nap egy csillagot készített vasalható gyöngyökből. Készítés közben észrevette, hogy a csillag egyik ága, úgy néz ki, mint egy „A” betű, majd másik két ágát egy „M” betűnek nézte.

Ezt a fontos pillanatot egy úgynevezett „egyéni tanulási történetként” feljegyeztem. Ezek a történetek is részét képezhetik a portfóliónak. Ezt a fajta dokumentációt Margaret Carr Újzélandon kezdte el először készíteni („learning stories”).  Ezekben az esetekben a felnőtt írja le történetszerűen a megfigyelt pillanatokat, majd felolvasás után közösen helyezik bele a portfóliómappába – természetesen amennyiben a gyermek bele szeretné fűzni.

Minden alkalommal, amikor a gyermek a csoportszobában előveszi a mappáját, megállapítja, hogy ő miben jó, milyen eredményeket ért el, mi az amiben fejlődött. A felnőtt kísérete mind készítéskor, mint felolvasáskor és reflektáláskor jelentőségteljes. A gyermek megtapasztalja a felnőtt részéről az elfogadást és azt, hogy az ő létezése mennyire különleges és fontos. A gyermek visszajelzést kap a felnőttől, hogy a megtett kis lépések is óriásiak és jelentőségteljesek.

A portfólió oldalakon található szöveget a felnőtt jegyzi fel első szám egyes személyben, azaz pontosan úgy, ahogy a gyermek elmeséli készítés, ragasztgatás közben. Fontos, hogy a felnőtt nyitottan álljon a készítéshez, azt jegyezze fel, amit a gyermek hozzá szeretne fűzni és nem feltétlen azt, ami szerinte jól hangzik és passzol.

Íme még néhány példa a portfóliómunkára és annak sokszínűségére:

„Ma egy rakétát építettem ami a Holdra repül! Ott hátul van egy másik, de az túl kicsire sikeredett és akartam egy nagyobbat építeni. Egész jól sikerült!”

„Ez itt egy mérges pók. Ne hogy hozzá nyúlj, különben megmar és az fájni fog.”

„Rosa a nevem, 5 éves vagyok. Az iskolakezdéshez egy egyszarvús hátizsákot szeretnék és egy olyan egyszarvút ami magától tud sétálni, és olyan tanítónénit aki igazán kedves.”

A portfóliómunka alapja a pozitivitás, csak azt jelentíjük meg benne amit a gyermek már elért, amit már tud. A portfólió készítése egy olyan folyamat, aminek a célja  a gyermek és felnőtt aktivizálása a feljődési folyamatokban. Ez pedig nem valósulhat meg olyan helyzetekben, amikor azzal foglalkozunk,hogy mi az ami nem sikerült, mi az amihez semmi kedve a gyermeknek. Aki megtapasztalja magáról azt,hogy mi mindent sikerült már elérnie és teljesítenie, egy olyan bizakodó és pozitív hozzáállást sajátít el, ami a jövőbeli fejlődési folyamatainak elengedhetetlen része.4

Természetesen jogosan tesszük fel a kérdést: mikor van erre az aktívan kísért, egyszemélyes foglalkozásokra idő? A németországi óvodákról általánosságban elmondható, hogy kevés a dokumentáció és a tervezett, vezetett tevékenység a csoportban. A szabad játékra és az önfejlesztő folyamatokra nagy hansúly fektetődik. Én ezt az időt használom ki a megfigyelésekre, fényképkészítésre és a közös,participatív dokumentációra. Mindenképpen idő- és munkaigényes folyamat, ami az óvodapedagógus részéről nagy rugalmasságot igényel. Viszont mindenképpen megéri, mert látom a gyermekek visszajelzéséből, hogy szeretik készíteni és büszkén mesélik el iskolába menet előtt, hogy mit is csináltak az óvodában telt évek alatt. Az „egyéni tanulási történetek” felolvasásakor a szemeik csillognak és büszkék arra, hogy mennyi mindent tanultak és tudnak, büszkén húzzák ki magukat. Az óvodai élet egyik legfontosabb eszközének tartom a személyes kompetenciák fejlesztésére, valamint a beszédfejlődés és fejlesztés fontos kelléke is.

1 ISBN 978-3-14-239635-4 Kein Kinderkram – Westrermann kiadó – S 158 – szabad fordítás

2 https://unicef.hu/gyermekjogok

3 A participációról fogalmát az Óvodai Nevelés 2021/05 számában már kifejtettem

4 Anja Bostelmann : Das Portfolio Konzept  für die Krippe– Verlag an der Ruhr ISBN: 978-3-8346-0413-5

Előző bejegyzéseim hasonló témákban: