Bunkert építeni jó!
A gyermekek legfontosabb tevékenysége a játék. Az életre és iskolára való felkészülés a játékkal kezdődik. Az a gyermek tud sikeresen iskolát kezdeni és az válik iskolaéretté aki eleget játszik “szabadjátékot”.
Hogy mi is az a szabad játék?
A szabad játék során a felnőtt nem szól bele a játék menetébe. A gyermek az, aki a játék menetéről és milyenségéről dönt, mindenféle “feladat” vagy “utasítás” nélkül.
- Mi legyen a játék pontosan és mi legyen a célja (legyen-e egyáltalán célja).
- Milyen hosszú ideig tartson.
- Ki vegyen benne részt.
- Milyen eszközökkel történjen a játék.
A bunker építés az egyik legtöbb kompetenciát és képességet fejlesztő szabadjáték.
Természetesen csak akkor, ha az tényleg szabadon történik, és a felnőtt hagyja kísérletezni a gyermeket!
Az a gyermek, aki szabadon újra és újra bunkert építhet rengeteg tapasztalatot szerez az őt körülvevő világról:
Fizikai törvényekről:
gravitáció: ha nem jól teszem oda a párnát, leesik, eldől
anyagok viselkedése: húzhatom a takarót, nyúlik. A párna kevésbé alakítható, de jobban tart. Vannak puha és kemény párnák – a kemény jobban tart, mint a puha
A kis és nagymotorikus mozgások aktivizálódnak és finomodnak:
A csipesz használata előkészíti a ceruzafogást, erősödnek a kéz izmai.
Ha a gyermek nem vigyáz, nem elég óvatos, a munkája összedől. Ez a fajta természetes reakció azt is megtanítja, hogy a tetteinknek következménye van.
Én is befolyással vagyok a környezetemre.
Szociális kompetenciák fejlődnek:
Ha a gyermek társaságban épít bunkert, megtapasztalja az együttműködést, a szervezési feladatokat, megtalálja (keresi) a helyét a csoporton belül, megtanul utasítást adni és elfogadni, kompromisszumot kötni és egyértelműen kifejezni magát, hogy mit, hova és hogyan szeretne.
Személyes kompetenciák fejlődnek:
Amennyiben a bunker összedől, megtanulja kezelni a kudarcot és fejleszti a belső motivációját: újra fogom építeni. Amennyiben sikerül neki az újraépítés (felnőtt nélkül!) feljődik az önbizalma és akaratereje.
Mivel segítheti a felnőtt a bunkerépítést anélkül, hogy irányítaná azt?
Mint említettem, a szabad játék akkor igazán fejlesztő hatású, ha a felnőtt kimarad belőle és nem szól bele, hogy a gyermekek miként játszanak. A felnőtt szerepe a megfelelő, ingergazdag játékkörnyezet kialakítása.
Legyen elég hely és “építőanyag”:
kisebb és nagyobb párna és takaró
szék, hokedli, asztal
A rögzítéshez biztosítsunk csipeszt, nehezebb könyveket, stb.
Zseblámpa
Az építést segíthetjük kinyomtatott képekkel, ábrákkal, amit a gyerek lemásolhat (ezzel fejlődik a vizuális értelmezési képessége és a logikus gondolkodása: mi, mit követ az építési folyamatokban)
Beszéljük meg vele, hogy mit használhat és mit nem: azzal, hogy az elején tisztázzuk, hogy vannak tárgyak és anyagok amiket nem használhat elkerüljük a konfliktusokat és biztosítjuk a feltételekről.
“Látom, hogy bunkert építetek a nappaliban. A kanapé körül oké, ha építetek, de a tévészekrényt hagyjátok ki. Mindenfélével építhettek ami puha, az rendben van.”
“Bunkert építeni jó móka, mindent használhattok, ami a te szobádban van, de a konyhából és nappaliból ne vigyetek ki semmit.”
Amennyiben a bunker olyan helyen épül, ahol hagyhatjuk pár napot állni és nem kell rögtön összepakolni, lehetőséget teremtünk a gyermekeknek a visszavonulásra. Sokszor van szükségük a gyerekeknek az elbújás lehetőségére, hogy maguk legyenek. Akár egyedül szeretnének játszani, akár szomorúak vagy mérgesek.
A gyerekeknek joguk van egyedül lenni, a bunkerban való biztonságos egyedülléttel biztosítjuk ezt a jogukat.