A legtöbb gyermek alig várja a Mikulást.
Pucolják a cipőcskéket, énekeket és verseket tanulnak. Amikor viszont megérkezik a “Nagyszakállú” rémálommá válik számukra a történet: félnek tőle, mert idegen, fura a ruhája és kér valamit az ajándékokért cserébe:
- “Jó voltál idén? Szerinted megérdemled a csomagot?”
- “Megígéred, hogy jövőre jobban viselkedsz?”
- “Azt hallottam, hogy sokat veszekedtek a testvéreddel és anyukáddal és nagyon rossz kislány voltál. Igaz ez?”
A gyermek a Mikulás fogadása közben rengeteg érzelemmel viaskodik: örül, izgul, mert ajándékot kap, de fél is, nyomás van rajta hogy elég jó volt-e, megkaphatja-e a csomagot. Egyfajta stressz nehezedik az apró gyermekek vállára: “teljesítenem kell”.
Ha a legfrissebb humanisztikus gyermekképből indulunk ki, hogy minden gyermek egyedi és a provokatív viselkedésük nem szándékos “rossz” cselekedet, hanem a tanulási folyamatok velejárója, akkor a régimódi, megrovó és büntető Mikulásképnek nincs helye a 21. századi pedagógiában.
Ez mit jelent számunkra
Azt, hogy újra kell gondolnunk a Mikulásünnepséget, a Mikulás autoriter személyét és be kell ismernünk, hogy a gyermekek viselkedése NEM fog megváltozni, mert a Mikulással riogatjuk. Amit ezzel elérünk az csak az, hogy a gyermek szorongani fog a Mikulással való találkozástól, valamint a személyes kompetenciák fejlődését gátoljuk azzal, ha folyamatosan egy felettük álló, mindent látó szakállas bácsi dorgálásával fenyegetőzünk – aki nem mellesleg tényleg eljön és tudja, hogy milyen csintalanságokat követett el a gyermek.
A gyermek énképe akár maradandóan sérülhet, ami pecsétet nyom az önbizalom, magabiztosság és önértékelés fejlődésére – “én tényleg rossz vagyok, a Mikulás is megmondta.“
Kattints ide
Hogyan lehet akkor máshogyan csinálni?
Hogyan tartsuk fenn a Mikulás varázsát anélkül, hogy a gyermekeket nyomás alá helyeznénk?
Minden felnőtt szereti nézni a csillogó gyermek szemeket amikor örülnek és minden felnőtt szereti elvarázsolni egy picit őket, egy olyan világba kalauzolni,ami csak az övék. Ez a Mikulás világa is, nem kell megszűnnie.
A mi óvodánkban a Mikulást minden tekintetben máshogy ünnepeljük, mint sok más óvoda és család. Mi szimplán, nem hazudunk a gyerekeknek.
A December 1-től minden gyermek behozhat az óvodába 1 db felnőtt zoknit (vagy karácsonyi zoknit) és felakasztva az óvodát díszítik. Minden gyermek tudja: ebbe fogja hozni a Mikulás az ajándékot 6-án.
Katolikus óvoda vagyunk, így a valódi Szent Miklós történetét meséljük el: Ő egy török püspök volt, Mira városában élt. Nagy éhínség idején a püspök megtudta, hogy a kikötőben horgonyoz egy hajó, amely a bizánci császárnak visz gabonát. Megkérte tehát a hajósokat, hogy rakják ki a gabona egy részét a szükség enyhítésére. A hajósok először nem akarták teljesíteni a kérést, ám amikor Miklós megígérte nekik, hogy nem lesz bántódásuk, akkor átadták a gabona egy részét. Bizáncba érkezve, csodálkozva látták, hogy a gabona mennyisége nem csökkent. 1
Majd hozzátesszük, hogy azért ünnepeljük mi is Mikulás ünnepét, mert annyira jó ember volt, hogy mindig szeretnénk rá emlékezni.
Továbbképzések, előadások
Amennyiben a munkaközösségeteknek előadásra, továbbképzésre van szüksége, keressetek fel bizalommal. Elsősorban online, de személyesen is tartok intézményeknek szemináriumokat, előadásokat, továbbképzéseket.
Katt ide
A zoknikat a délutános óvó nénik és bácsik zárás után megtöltik és eldugják. Másnap reggel csodálkozva kérdezik a gyerekek, hogy hova tűntek a zoknik. Egyszerűen megint visszakérdezünk: szerinted hova lettek? Erre persze mosoly, kacagás és millió egy izgalmas válasz adódik a gyerekektől, amit élvezet hallgatni. Ha valamelyik gyerek noszogat minket, akkor megmondjuk, hogy nem láttunk semmit, mert az óvoda este zárva van. De nem kizárt, hogy valaki megszeretné tölteni a zoknikat….
Mikulás napján az egész óvoda összegyűlik a tornateremben és elmeséljük röviden a történetet még egyszer, valamint bemutatom a férjemet, Andrást a gyerekeknek. Ő lesz ugyanis a mai nap Szent Miklós.
(micsoda mázlim van, hogy rá tudom erre venni….)
Kattints ide
Ezután megkezdődik az ünnepélyes öltöztetés: a gyerekekkel közösen megbeszéljük, hogy milyen ruhát hord pontosan egy püspök, és minden ruhát ráadunk. Ezután kap egy szakállat is és püspök süveget, majd elbúcsúzik a gyerekektől: “Viszont látásra gyerekek, nemsokára jövök és hozok nektek valami meglepetést.”
Ilyenkor már a nagyok sem kérdezősködnek, hagyják magukat elvarázsolni egy pillanatra és átadják magukat az ünneplésnek.
Miklós püspök pedig nem kérdezi meg, hogy jók voltak-e vagy sem, csak kiosztja nagylelkűen az adományokat – ahogyan azt az igazi is tette.
Előző bejegyzéseim hasonló témákban:
Gyermekkép 2021-ben
A cikk az Óvodai Nevelés módszertani szaklapjában 2021 áprilisi kiadásban jelent meg. Szerepem a nevelésben Hosszas tűnődés után keztem bele…
Participáció az óvodában
A cikk az Óvodai Nevelés módszertani szaklapjában 2021 májusi kiadásban jelent meg. Kritikus gondolatok a demokrácia megjelenéséről illetve megjelenésének akadályairól…
Gyermekjogok – magánélethez, magánszférához való jog
Unicef Gyermekjogi Egyezmény 16. cikk Milyen érdekesek ezek a jogok. Nekünk felnőtteknek fontos, hogy a jogainkkal tisztában legyünk és azt…