Mese a hibák fontosságáról

Félix, a szerencsés

“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka és egy apuka, akik a világon mindennél jobban szerettek volna egy gyermeket. Amikor végre lett egy kisfiuk, Félixnek keresztelték el. Ennek a fiúnévnek a jelentése: szerencsés.
A szülők annyira szerették Felixet, hogy minden pillanatban, amikor ránéztek, könnybe lábadt a szemük a boldogságtól. Természetesen az anyuka is és az apuka is csak a legjobbat akarták a fiuknak. A világ minden csúfságától és gonoszságától meg akarták őt védeni, nem akarták, hogy rossz dolog történjen vele.
Azért, hogy Félixnek sose fájjon a foga, mint az édesapjának, sosem adtak neki édességet. Sem cukorkát, sem csokoládét. A gondos szülők annyira egészségesen nevelték őt, hogy sosem volt beteg. Minden egyes étkezés után Félix gondosan fogat mosott, napi háromszor.
Felix nem játszott Gamboy-al és nem ismert egyetlen videójátékot sem, mivel a szülei azt olvasták, hogy ezek a fajta játékok károsak lehetnek a gyermekek számára.
Mivel a fiú sosem gördeszkázott vagy görkorcsolyázott, így sosem esett semmi baja, mint más gyerekeknek. Így semmifajta fájdalmat nem tapasztalt meg sohasem: nem vérzett a térde, nem lett agyrázkódása és nem tört le egyetlen foga sem.
Félix nem lett kockafejű gyerek sem, mivel sosem nézett meg egyetlen egy filmet sem a tévében.
A szülők rengeteg könyvet elolvastak a rendes nevelésről és igyekeztek Félixből egy valamirevaló, értelmes gyermeket nevelni, ami igen jól is sikerült nekik: Félix az iskolában a legokosabb diákok egyike volt.
A szülők annyira szerették Félixet, hogy minden erejükkel azon dolgoztak, hogy semmit se csináljanak rosszul. Ez természetesen nem volt egyszerű, de sikerült nekik!
Amikor már minden tökéletes volt Félix nevelésével kapcsolatban, csak egyetlen dolgot nem tudtak a szülők megérteni: azt, hogy vajon Félix miért nem nevet sohasem.

Hiába is tudjuk, hogy a hibák legtöbb esetben előrébb viszik az életünket, mégis negatívan kezeljük ezt a szót. Az iskolában is rossz jegyet kapunk, ha valamit elrontunk. Ha az óvodában a gyermek verekszik, sok esetben büntetést kap.

Ha tudjuk, hogy a hibákból tanulni lehet, akkor miért adunk olyan sok büntetést és rossz jegyet? Miért reagálunk negatívan? Nem lehet, hogy a mi hozzáállásunkkal volna gond?

Kattints ide

Miért jó hibákat elkövetni?

Amikor egy gyermek valamit rosszul csinál, az azt jelenti, hogy megpróbálta. Minden egyes próbálkozáshoz erős önbizalomra van szükség, ami az egyik legfontosabb személyes kompetenciánk. Amikor a gyermek nem fél valamit kipróbálni az a felnőttnek egy jó visszajelzés: a gyermekem erős!

Az a gyermek, aki sokat hibázik, az sokat is tanul. Tapasztalatot gyűjt a körülötte lévő világról, emberekről, tárgyakról és megtanulja, hogy hogyan viszonyuljon hozzájuk. Megtanulja, hogy miként reagálnak a társai, ha csúnyán szól vagy odacsap; hogyan reagálnak az anyagok erősebb és finomabb játék közben; megtapasztalja a felnőttek reakcióit egy-egy udvariatlanabb köszönésnél, tapasztalatot szerez arról, hogy miként működik a társadalom,
Legalább is abban az esetben tudja a gyermek ezeket az információkat a javára fordítani, ha a hibákhoz a felnőtt pozitívan áll hozzá. A felnőtt hozzáállásán múlik, hogy a gyermek tudja-e a hibákból származó tapasztalatokat dekódolni és profitálni belőle.

A felnőtt feladata a gyermeknek megtanítani, hogy a hibák nem rosszak, mind addig, amíg ki lehet őket javítani vagy lehet belőlük tanulni.

Leesett egy tányér és eltörött?
A gyermek megtapasztalja a fizikai törvényszerűségeket (gravitáció), az anyagok viselkedését (a porcelán törékeny) és a tapasztalatot szerez a szociális interakciókról. A hangsúly a szociális interakción van, mivel a felnőtt reakciója példakép a gyermek számára. A felnőtt mutatja meg ilyen helyzetekben, hogy hogyan is kell viselkedni, ha valaki hibázik vagy olyan dolgot tesz, ami nekünk nem tetszik.

Kattints ide

A felnőtt negatívan reagál
“Ahh, már megint leesett a tányér. Nem igaz, hogy nem tudsz odafigyelni! Olyan ügyetlen vagy, Most kezdhetem előröl a takarítást!”
A felnőtt pozitívan reagál
“Upsz, kicsúszott a tányér a kezedből, most eltörött. Semmi baj. Gyere, hozd a seprűt, segítek gyorsan összetakarítani. Következőnek két kézzel fogod majd!”
Információ:
“Ügyetlen gyerek vagyok, rossz vagyok, nem tudok odafigyelni.”
“Miattam kell csak takarítani, teher vagyok.”

Következmény:
A gyermek kételkedik önmagában, hogy elég jó-e. Tartani, félni fog a hibázástól. Csökken a tanulás iránti motiváció. Társaival türelmetlenebb lesz, felrója mások hibáit.
Információ:
“Egy kézzel fogtam, ezért kicsúszott a kezemből. Ha két kézzel fogom, úgy biztonságosabb.”
“Semmi baj nem történt.”
“Hibáztam, de segítenek helyrehozni. Ketten gyorsabbak vagyunk.”
Következmény:
A gyermek megtapasztalja a segítséget, a közös munkát, valamint az elfogadást.
Nő az önbizalma, kijavíthatja amit hibázott.
Türelmes(ebb) lesz a társaival, mert ezt tapasztalja meg. Megmarad a motiváció, nincs félelem.

1: Legyünk elfogadóak!
A hibák olykor agresszív viselkedést és szégyenérzetet váltanak ki a gyerekekből. Sok gyermek tart attól, hogy a szülei megharagszanak rá, megszidják őket vagy csalódnak bennük. Anélkül, hogy a felnőtt megdorgálná őket is tudják, hogy rosszat tettek, ez felér számukra egy büntetéssel.

Ezért is olyan fontos, hogy a felnőtt biztosítsa a gyermeket arról, hogy a hibázások ellenére is szeretik őket. Attól, hogy hibáznak – leejtenek valamit, vagy meghúzzák a szomszéd kislány haját-, nem fognak rögtön büntetést kapni. Hibázni emberi és gyermeki dolog. Beszéljünk velük róla, hogy milyen hatással van a cselekedetük ránk és másokra.

2: Támogassuk őket!
Amennyiben hibáztak, mutassuk nekik aktívan, hogy szeretnénk, ha sikerülne kijavítani nekik azt. Hallgassuk meg az érveiket és bíztassuk őket arra, hogy ne adják fel. “Igen, tudom mennyire nehezedre esik kivárni a sorodat mire sorra kerülsz a fagyizóban. Azzal, ha meglököd őt, nem fogunk gyorsabban sorra kerülni. Gyere! Inkább énekeljük el a fagyis dalt, amíg várunk!”

Ezzel elismerjük a gyermek érzéseit és azt, hogy gondja van valamivel. Emellett támogatjuk azzal, ha nem hagyjuk magára a türelmetlen, nehéz helyzetben.

3: Kutassuk fel velük az okokat
Ahhoz, hogy a hibáinkon javítani tudjunk, ismernünk kell azokat és azt is, hogy honnan erednek. Kérdezzük meg, hogy miért vágta le a testvére haját ollóval, mielőtt megszidnánk. Talán csak a hajgumit szerette volna eltávolítani és az olló jó megoldásnak bizonyult? Vagy lehet, hogy pénzt akartak spórolni nekünk, mert hallották a beszélgetésünket az anyagi helyzetünkről?

Ne törjük le a problémamegoldásban a kedvüket, mutassuk meg nekik a helyes utat!

4: Tanuljunk a hibákból!
Ha a gyermek nyomás nélkül eshet hibákba és félelem nélkül mesélheti azt el nekünk, úgy biztosítjuk számára a tanulás lehetőségét. Ismerjük el a rossz dolgokat is tudásként (mindent amit nem szabad vagy nem kellene megtenni) és induljunk ki azokból is pozitívan.

“Most már megtanultad, hogy az autó kulcsát eldugni apa elől nem vicces és tudod, hogy miattad késett el a munkából. Nem haragszom rád, de többször ne dugd el! Rendben?”

5: Legyünk példaképek!
Hibázni emberi dolog, a felnőttek is szoktak. Mindenkivel előfordul, hogy elejt valamit, türelmetlenebb lesz, esetleg rákiabálunk valakire.

Valljuk be, hogyha hibáztunk és beszéljünk róla nyíltan. Meséljük el, hogy nekünk mi a nehéz és hogyan oldottuk meg. Akkor is beszéljünk róla, ha a gyermekkel szemben vétettünk valamit: “Ne haragudj, hogy megrántottam a kezed. Nagyon megijedtem, hogy kiszaladsz az útra és elüt az autó.”

Előző bejegyzéseim hasonló témákban:

A sikeres kommunikáció nem (csak) nyelvhez kötött

A májusi Gordon szakmai konferencia egyik előadójaként a nemzetközi családokkal való együttműködésről tartottam egy előadást, melynek főbb gondolatait szeretném veletek…

Read More

Van választása egy óvodásnak?

Online felmérés a gyermeki döntéshozatalról az óvodai jelek tekintetében -2022- Az Óvodai Nevelés folyóirat, módszertani szaklap  2022 novemberi lapszámában publikálva Az online…

Read More

Az önreflexió fontossága már óvodás korban

Nem tetszett a mai nap! – a véleményformálás képessége már a legkisebbeknél is fontos kompetencia A különböző nézetekkel rendelkező emberek…

Read More