Hagyjuk? Ne hagyjuk? Szabad vagy sem?
Gyermekjogok az óvodai mindennapokban
A kérdést, hogy hagyjuk-e a gyermekeket önállóan dönteni arról, hogy minek öltözzön farsangkor vagy milyen szerepekbe bújnak játék közben több szempontból lehet megközelíteni: a gyermek ügyvédjeként, óvó nénijeként és magánemberként. Ebből a három szemszögből vizsgáltam meg a dolgokat és mivel Gyermekjogokat is érint a kérdés, így ezzel kezdeném.
A gyermek ügyvédjeként…
Jogi szempontból nézve a gyermekeknek joguk van eldönteni, hogy mit és hogyan szeretnének játszani (mindaddig, míg a döntésük nincs kárára senkinek) és joguk van ahhoz, hogy a kiközösítés ellen védelmet kapjanak. Ez nem döntés kérdése, hogy egyet értünk-e ezzel, vagy sem. Ez a Gyermekjogi Egyezmény része, melyet a világ minden országában aláírtak és ezek a jogok minden gyermeket megilletnek.
Az egyenlő bánásmódhoz való jogukat azzal biztosítja a felnőtt, ha minden gyermek, minden játékban egyenlő módon részt vehet kivétel nélkül – fiúk is játszhatnak “lányos” dolgokkal és a lányok is “fiúsakkal”. Erre néhány példa:
- A focizás a lányoknak is való.
- Lányok is játszhatnak a traktorokkal és autókkal.
- Fiúk is húzhatnak szoknyát és kalapot.
- Fiúk is főzhetnek és takaríthatnak a kiskonyhában.
- A kislányok is lehetnek apukák és a fiúk is lehetnek anyukák a papás-mamás játékban.
- A fiúknak is lehet a rózsaszín a kedvenc színük.
- A lányok is játszhatnak kalózosat.
A gyermekek mind, mind felfedezőnek születnek. Természetes tulajdonságuk, hogy szeretnék a világot megismerni, megérteni és mindent kipróbálni. Azzal, ha engedjük a gyermekeket nemtől függetenül mindenfélét kipróbálni, úgy biztosítjuk a legalapvetőbb jogaikat valamint fenntartjuk a belső motivációjukat a tanulásra és információszerzésre.
“Peti a sminkelés lányos dolog, nézz magadnak valami más játékot.”
Azzal, ha a pedagógus(vagy szülő) nem engedi meg a különböző szerepek kipróbálását, úgy kiközösíti a gyermeket a játékból. Ez gyermekjogi szempontból nem helyes. Az opciók felajánlása egy jó alternatíva lehet (“Szeretnél esetleg engem kisminkelni?), amennyiben azok közül a gyermek szabadon választhat.
Amennyiben a gyermek még is úgy dönt, hogy szeretné a sminkelést kipróbálni, úgy a felnőttnek kötelessége a gyermek döntését elfogadni – természetesen addig, amíg a gyermek a döntésével nem hoz senkit veszélybe.
„A jog nem éttermi menü, amiből a gyerekeknek kis adag is elég.”
Herczeg Anita
Óvodapedagógusként…
Óvodapedagógusként amellett, hogy törekszem a gyermekjogok betartására, nem elhanyagolható, hogy pedagógiai szempontból is hasznosnak találom, ha a gyermekek szabadon bújhatnak szerepekbe és mindenfélét kipróbálhatnak.
A szerepjátékok alatt feloldódnak a feszültségek a gyermekben, kérdések kerülnek megválaszolásra és biztonságos keretek között próbálhatja ki magát szégyenérzet nélkül – mert tudja, hogy az “csak” játék. A szerepjáték alatt felvett kötetlen szerepek segítik a gyermek érzelmi kompetenciáinak fejlődését. A gyermek empátiát tanul, mert egy rövid időre belehelyezkedhet olyan szerepbe, amiben addig nem volt, megtanulja más nézőpontját és érzelmeit megérteni. Ezáltal fejlődik a fantáziája, az önbizalom és önértékelés és önkifejezőképesség is.
A gyermekek nem véletlenül szeretnének szerepekbe bújni és nem véletlen ragaszkodnak egy-egy karakterhez. A gyermeki szerepjáték belső konfliktusokat rendez és kiegyensúlyozottabbá teszi a gyermekeket. A játékon keresztül ismeri meg a gyermek önmagát és a környezetét. Azzal,ha gyermekkorban lehetőségünk van kötetlenül minden olyan dolgot kipróbálni, ami érdekel minket, úgy nagyobb eséllyel válunk kiegyensúlyozott, szorongásoktól mentes felnőttekké.
Képzeljük csak el: Petire rákiabál az egyik barátnője, Regina, amitől ő megrémül és lefagy. Peti abban a pillanatban nem tud reagálni az ilyen stresszhelyzetre, mert sosem történt még ilyen vele. Azzal, ha játék közben Elzaként (lányként) játékból rákiabálhat valakire és újrajátszhatja a veszekedés pillanatát, úgy oldódik benne a feszültség, újrajátszhatja a számára ismeretlen helyzetet, valamint más bőrébe bújva újraélheti azokat az érzéseket, amivel épp viaskodik. Ez a játékpillanat segít Petinek abban, hogy következő alkalommal lefagyás helyett mondjon valamit, megvédje magát.
Emellett a 21. század legnagyobb kihívása az egymás elfogadására való nevelés. Rengeteg szó esik a nevelés szerepéről a mobbing és a diszkrimináció megelőzésében.
Ha az óvodai kirekesztésről szívesen olvasnál egy másik cikkemet,kattints IDE.
Magánemberként…
Természetesen lehet erről a témáról különböző véleményünk, és ez nem baj. Van, aki a soraimat felháborodással, van aki kérdésekkel, van aki elfogadással olvassa. És ez rendben van. Minden embernek, legyen az kicsi vagy nagy, joga van saját véleményt formálni. Arra kell csak ügyelnünk, hogy a meggyőződésünket milyen tettek követik. Sértek vele valakit? Okozok vele kárt valakiben? Befolyásolok vele valakit (gyermeket) a jogai gyakorlásában? Amennyiben a véleményem és az általa közvetített viselkedésem nem korlátoz másokat a jogaik gyakorlásában, úgy az teljesen rendben van. Amennyiben viszont a viselkedésemmel hátrányosan hatok másokra, úgy ezt észre kell vennem.
Például, ha Ica néni a Macicsoport óvónője azon a véleményen van, hogy szerinte nem jó dolog Petinek a lányos szerepekben játszani, az rendben van. Ica néninek joga van a saját véleményhez.. Elmondhatja Petinek, hogy “Ha én lennék fiú, én nem szeretnék Elza lenni.” Viszont Ica néni NEM tilthatja meg Petitnek, hogy ha Elza szeretne lenni, akkor az legyen. Petinek joga van Elzának öltözni és lány karaktert kipróbálni. Ha Ica néni ezt megtiltaná, vagy a gyermekre rászólna, úgy sértené Peti jogait a szabad vélemény és szabad döntés jogában.
Előző bejegyzéseim:
Kövesd az oldalam a közösségi média felületein is:
Comment 1
[…] Gyermekjogi írások 3 indok a kötelező alvás eltörléséért Van választása egy óvodásnak? Kóstoltatás, erőltetés és Gyermekjogok “Játszunk ma olyat, hogy én vagyok Elza.” mondta Peti (4,5 éves) […]