Kóstoltatás, erőltetés és Gyermekjogok
Biztos vagyok benne, hogy minden óvodapedagógus és szülő számára fontos, hogy a gyermekek megfelelő mennyiségű és minőségű, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag ételt fogyasszanak. Az étkezés is része az egészséges életre való nevelésnek.
A gond akkor kezdődik, amikor a gyermek mást szeret, mint a felnőtt és kötelezően meg KELL kóstolnia bizonyos ételeket. A felnőtt ezt persze jóhiszeműen erőlteti, de a tény attól nem változik: az ételek eröltetése illetve az ételekkel való manipuláció szembe meg a Gyermekjogokkal és nem képviseli a demokratikus nevelési elveket.
A kötelező kóstoltatás ma már elavult pedagógiai módszer az ételek megszerettetésére és több szempontból igen káros is a gyermek fejlődésére nézve. Ha nálatok ez még mindig bevett szokás, akkor most feltétlen olvass tovább!
Csak ezt az ici-picit...
Nem ritka olyan mondatokat hallani, hogy „nem kell mindent megenned, de megkóstolni muszáj”. Az sem ritka, hogy óvodákban és iskolákban a desszertet a kóstoláshoz kötik: „Csak ezt az ici-pici darabod edd meg és kapsz sütit.”
A legtöbb pedagógus nem tudatosan cselekszik hibásan. Az ételek erőltetése és a kötelező kóstoltatás több okból sem helyes*:
- A szülő fizet az ebédért, így a desszertért is. A pedagógus nem vonhatja meg a gyermektől az ételt, a gyermeknek jár a desszert, akárhogy is viselkedik.
- A kötelező kóstoltatás szembe megy a Gyermekjogokkal, ugyanis a Gyermekjogiegyezmény 12-es cikkje kimondja, hogy a gyermeki véleményt tiszteletben kell tartani!
- Az ételek erőltetésének hosszútávú negatív következményei lehetnek a gyermekek egészségére- étkezési zavar, fóbia, stb.
+ 1: Az ételek erőltetése azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő véleményük, preferenciáik nem számítanak, ami aláássa az önrendelkezésüket és önállóságukat. Ez pedig egy nagyon régi pedagógiai hozzáállás, távol áll a partnerságon alapuló, demokraikus nevelési megközelítéstől.
Tanácsadásért fordulj hozzám bizalommal. Katt IDE
Már annyiszor megkóstoltam, tudom, hogy utálom a karalábét!
Képzeld el, hogy utálod a karalábét, már csak a szagától is irtózol. Hogy miért, azt te sem tudod, egyszerűen csak ez van. Egyik nap, amikor étterembe leülsz ebédelni, tejszínes csirkeragut rendelsz és a pincér kihoz előételnek egy karalábékrém levest, és azt mondja:
„Amennyiben megkóstolja a levest, hozom is a rendelt csirkeragut.”
Hogy éreznéd magad? Tudod, hogy utálod a karalábét és azt is, hogy hiába kóstolod meg, utálni is fogod. Az, pedig, hogy éhes vagy ront a helyzeten: türelmetlen leszel és azt érzed, hogy a világ is ellened fordul. Azt érzed, hogy nem tiszteli a pincér a döntésedet és nem vesz téged komolyan: „Márpedig ez nagyon finom karalábé leves, ugyan csak egy kanállal…”
Az ételek erőltetése nem más, mint a gyermeki vélemény és akarat elnyomása. Azzal, ha a gyermekbe beleerőltetünk bizonyos ételeket – legyen az bármennyire kis adag – megfosztjuk őket a saját döntési képességüktől, amivel sérül az önértékelésük és önbizalmuk. A partnerságon alapuló demokratikus nevelési hozzáállás alapját egymás tisztelete adja, így egymás véleményének tisztelete is kiemelt fontosságú. Ha a gyerekek érzik, hogy meghallgatják őket, és nem kényszerítik őket semmire, akkor nemcsak a saját döntéseikhez való jogot, hanem a biztonságos, bizalmon alapuló kapcsolatot is megteremtjük.
Tudtad, hogy van egy könyv, amiben a demokratikus óvodai nevelésről bővebben olvashatsz?
„Óvoda, ahol minden gyermek hangja számít”
Rendeld meg most, kattints ide!
Tényleg csak az a gyerek ügyes, aki megeszi a zöldséget?
Amikor egy egyéves kisgyermek elfordítja a fejét etetés közben és kiköpi a halas pástétomot, ugyan megpróbálhatjuk még párszor,de a végeredmény ugyan az lesz: elfogadjuk, hogy nem szerti a halat és mást fogunk neki enni adni. Egyértelműen jelzi: én ezt nem szeretem és nem akarom megenni.
Amikor a gyermek 2-3 éves lesz, megtanulja a kontrollt a teste felett és azt, hogy ételt nem köpünk ki. Ahogy a gyermek nagyobb és okosabb lesz, rájön a felnőtt, hogy lehet a gyermeket manipulálni az étellel és elvárhatja tőle, hogy megkóstolja azt az ételt, ami addig kiköpött.
Ellentétben a babákkal, az óvodás korú gyermek ízlését valahogy nehezebb a felnőttnek elfogadnia.
„Ha nem eszed meg a borsót, nincs krumplipüré sem.”
„Csak ha megetted a levest hozom a rántott husit.”
„Aki nem eszi meg a spenótot, nem kap fagyit.”
„Az ügyes gyerekek minden zöldséget megesznek a tányérjukról.”
Az a gyermek nem ügyesebb a társainál, aki megesz mindent a tányérjáról. Az a gyermek szimplán meg akar felelni a felnőttnek. A saját véleménye és ízlése ellen cselekszik, megtanulta, hogy az ő véleménye nem olyan fontos, mint a felnőtté.
Minden alkalommal, amikor a gyermek a felnőtt igényei szerint cselekszik és a saját véleményét figyelmen kívül hagyja, sérülnek a személyes kompetenciái: az önértékelés, önrendelkezési képesség és önbizalom.
A demokratikus nevelési értékek segítenek abban, hogy a gyermek saját véleményét értékesnek és fontosnak tartjuk. Nem erőltetjük rá a saját elképzeléseinket, hanem igyekszünk közösen megtalálni azokat az étkezési szokásokat, amelyek a gyermek számára is élvezetesek, és amelyekben ő is aktívan részt vesz. Ahelyett, hogy manipulálnánk a gyermeket az étellel, segítünk neki abban, hogy a választásaival és a saját döntéseivel egyenrangú félként vehessen részt az óvoda életében, miközben megőrizzük a tiszteletet és a kölcsönös megértést. Ez a fajta hozzáállás segít megerősíteni a gyermek önértékelését és önbizalmát, hiszen nem kell megfelelnie egy ideálisnak vélt elvárásnak, hanem szabadon kifejezheti, hogy mi a számára fontos.
Megtalálsz a közösségi média oldalain is!
Mi a helyzet a motiválással?
Amikor egy felnőtt megpróbál manipulálni egy gyermeket („Csak a jó gyerekeknek jár süti, akik megeszik a levest”) akkor elvárja, hogy a gyermek megtegyen valamit, amit egyébként nem tenne meg. A gyermek azért cselekszik, hogy megfeleljen, jobban szeressék, kapjon valamit, stb.
Amikor viszont a felnőtt motivál, akkor valósan kedvet csinál a kóstoláshoz. A gyermeknek egy másik utat mutat, amin eldöntheti, hogy járna-e. Motiváláskor a gyermek dönt teljes egészében, a felnőtt érzelmei nem játszanak szerepet.
Mutatok pár motivációs módszert az óvodai életből, ami nekem sűrűn beválik:
- Vicces nevek - sokszor elég, ha a nem ismert ételeknek fantázianevet adok. Így lesz a spenótból Hulk-szósz, a salátából nyúllakoma vagy a céklából királylányrúzs.
- Próba pacni - a gyerekek szívesebben próbálnak ki ételeket, ha azok nem érnek egymáshoz. Így megkérdezem őket: "Tehetek egy próba pacnit a tányér szélére? Akár tányérdísznek is jó lesz."
- Mindennapi életben is kóstolhatunk - például, ha nyulas mesére hívom meg a gyerekeket, a belépő rá egy szelet répa, amit mesehallgatás közben megehetnek (ha akarnak).
- Projekt téma - ha a gyerekek is hámozhatnak, vághatnak és ők maguk is készíthetnek uzsonnát, nagyobb valószínűséggel kóstolják meg azt, amit elkészítettek (vagy esznek bele készítés közben).
- Elfogadás - amennyiben a gyermek valamit megkóstolt és útálatát fejezi ki, elfogadom azt: "Látom Évi, te megtettél mindent, megkóstoltad, de mégsem ízlik. Sebaj, nem egyforma az ízlésünk. "
- Extra figyelem - amikor egy ételt megkóstolnak, annak extra figyelmet szentelek és bátorítóan, személyesen reagálok: "Nahát, szerintem a mai nap egy csoda nap, mert megkóstoltad a spenótot. És, hogy ízlik?"
Amit lehet külön tálaljunk
Így minden gyermek talál valamit, amit szívesen enne, vagy megkóstolna.
A répa pedig nagyon egészséges!
Van olyan gyermek aki nem szereti a csokoládét. Miért nem kezdünk el aggódni, ha egy gyerek nem kér sosem csokit? Pedig abban is nagyon sok ásványi anyag van, pont úgy mint a répában. Sőt, bizonyított, hogy a csokoládé javítja a kedélyállapotot is. Az miért más?
Ideje a a saját hozzáállásunkon dolgozni.
Ne arra görcsöljünk rá, hogy a gyermek mit nem eszik meg, hanem nézzük meg, hogy mit szeret. Jó hír, hogy minden étel helyettesíthető egy másikkal.
Tudtátok például, hogy a burgonyának őrült magas a c- vitamin tartalma? Vagy, hogy a szőlő több vitamint tartalmaz, mint a répa? Vagy hogy a spenóton kívül vastartalmú zöldség a fokhagyma is?
Sőt, tudtátok, hogy sokszor a gyerekek nyersen szívesebben megeszik a zöldségeket, mint főzelékként?
Felesleges aggódni és az ételeket erőltetni amíg a gyermek sok más ételt megeszik, valamint nem alultáplált vagy beteg. A legtöbb vitamint és ásványi anyagot több különböző forrásból fel tudja venni a szervezetünk, találjuk meg azokat, amiket szeret a gyermek.
Végül,de nem utolsó sorban:
Az óvoda a családi nevelést kiegészíti, de nem helyettesíti. Az intézményben eltöltött idő alatt 2-3 étkezést kap a gyermek a napi ajánlott 5-ből. Azaz nem csak a pedagógus feladata az egészséges életmódra való nevelés, vonjuk be a szülőket is – mondjuk el, ha aznap kevesett evett a gyermek, beszélgessünk otthoni szokásokról.
Akkreditált képzés
A gyermekek véleményének tiszteletben tartását és pedagógiai tervezésbe bevonását participációnak hívjuk. Tanulmányaid sorrán erről valószinűleg még nem (sokat) hallottál. Az "Óvoda, ahol minden gyermek hangja számít" című könyv remekül eligazít ebben a témában. Itt tudod megrendelni: Könyvek | Gordon Módszer
Sőt... Mit szólnál hozzá, ha idén erről tanulnál többet egy akkreditált képzés keretein belül?
- 30 óra
- 100% online
Fontos, hogyha a bejegyzés elolvasása után Ön még mindig meggyőződve állítja, hogy helyes pedagógiai módszer a gyermek manipulálása étellel és a kötelező kóstoltatás (amit remélek, hogy nem), akkor kérdezze meg erről a szülőt is és kérje ki a véleményét. Kifejezetten fontos ebben a témában (is), hogy a szülő tudja, mi történik a gyermekével és a gyermeke testével az óvodában töltött idő alatt. Amennyiben nem kezdeményez erről beszélgetést, úgy Ön is pontosan tudja, hogy ez a módszer nem gyermekközpontú és nem a gyermek érdekeit szolgálja.
*A kötelező kóstoltatás különböző megközelítést igényel a különböző gyermekek esetében, különösen neurodivergens gyerekeknél. Ez a cikk elsősorban az egészségesen fejlődő, nem feltűnő viselkedésű gyermekeket nevelőnhöz szól.
Neurodivergens SNI-s gyermekek esetében, mint például az autizmussal élők vagy az ADHD-val élők, a kényszerített kóstoltatás még inkább problémás lehet. Egyes gyermekek nagyon érzékenyek lehetnek az ízekre, textúrákra vagy szagokra, és a kóstoltatás nemcsak kellemetlen élménnyé válhat számukra, hanem akár szorongást is okozhat. Az étkezés egy szorongásos és stresszes élménnyé válhat, amely nemcsak az étkezési szokásaikat, hanem az önértékelésüket is negatívan befolyásolhatja.
A demokratikus nevelési szemlélet ebben az esetben is arra épít, hogy a gyermek érzéseit és preferenciáit tiszteletteljesen kezeljük. Az étkezési élményekhez való hozzáállásnak tükröznie kell a gyermek egyéni igényeit. A kényszerített kóstoltatás helyett sokkal inkább az ő ritmusukban történő felfedezést kellene támogatni, és egy nyitott, elfogadó légkört kell kialakítani, amelyben a gyermek saját tempójában dönthet arról, hogy mit hajlandó kipróbálni.
5 Comments
Comments are closed.