Nemet mondok, mert szeretlek téged is és magamat is
„Sajnálom, de most nem.“
Nem. Egyetlen szó, mégis mindenki tapasztalta már, hogy milyen nehéz egy-egy helyzetben határozottan kimondani köntörfalazás nélkül. Amikor megkér a szomszéd, hogy az ő szemetét is vidd le, pedig késésben vagy; amikor a párod megkér, hogy mosogass el helyette, pedig tegnap is te mosogattál és most éppen a sorozatod utolsó részét nézed vagy amikor a gyermeked a szülinapi zsúrjára még két pajtását meg akarja hívni, pedig leszögeztétek, hogy csak nyolcan lehetnek…
Nehézségek és konfliktusok akkor alakulnak ki a családokban (és a munkahelyen is), amikor valamire igent mondunk, pedig legszívesebben nemet mondtunk volna.
A valódi gondolataink és érzéseink helyett beleegyezünk valamibe, amibe igazából nem szeretnénk. Előre tudjuk, hogy nem tetszik az ötlet, érezzük, hogy nincs hozzá kedvünk és pontosan tudjuk, hogy nincsen rá időnk. Amikor nem helyett igent mondunk, könnyen feszültté és mérgessé válhatunk anélkül, hogy bárki valódi okot adott volna rá. Az okot ugyanis mi adtuk saját magunknak.
Konfliktusaink melegágya az ilyenkor megjelenő harapós hangulat, duzzogás és rossz közérzet, hiszen ilyenkor úgy vagyunk mérgesek a szomszédunkra, párunkra vagy gyerekünkre, hogy valójában ők nem tettek semmit, csak megkértek valamire.
Sokszor nem látjuk tisztán, hogy valójában önmagunkra
vagyunk mérgesek. Amiért nem tudunk nemet mondani a másikra hárítjuk a felelősséget és jelzőkkel illetjük. : a nagymama tukmálós, a párunk lusta, a szomszéd pofátlan, a gyerekek neveletlenek és szófogadatlanok, satöbbi, satöbbi…
Ezeket a Gordon tréningen “te-üzeneteknek” hívjuk, ilyenkor a másikról beszélünk és nem magunkról és a legtöbb veszekedés ezekkel az üzenetekkel kezdődik.
Honnan tudom mind ezt?
Felnőttképzéssel és kommunikációs tréningek vezetésével foglalkozom.
Miért nem tudunk nemet mondani?
1. Nem akarunk megbántani másokat.
Legtöbbször azért nem tudunk nemet mondani, mert ódzkodunk a konfrontációtól és úgy szocializálódtunk, hogy nemet mondani udvariatlanság. Mind e mellett belénk nevelődött a kifogások keresése és a magyarázkodás minden esetben, amikor meghúzzuk a saját határainkat.
2. Nemet mondani felelősséggel jár.
Minden egyes alkalommal, amikor nemet mondunk megkockáztatjuk azt, hogy a másik fél ellenérzéseket tápláljon irántunk és a kapcsolatunk megromoljon. A „nem“ kimondásával felvállaljuk, hogy a másik fél ne kedveljen minket. Ez a felelősség pedig nehéz teher, amit nem mindenki tud kezelni. Az egyik alapvető szükségletünk kerül veszélybe, hiszen egyetlen szó kimondásával azt kockáztatjuk, hogy ne szeressenek minket.
3. Alacsony önbecsülés
Megfigyelhető, hogy az „igenemberek“ általában rosszallóan gondolkoznak magukról, kevés önbecsüléssel és önbizalommal rendelkeznek. Nehezükre esik pozitívan gondolkodni, főleg ha önmagukról van szó, ami a sok esetben a gyermekkori tapasztalataikra vezethető vissza. Akkor voltak szeretve és kaptak figyelmet a környezetüktől, ha azt tették, amit kértek tőlük és akkor kaptak dícséretet, ha a szüleik elvárásainak megfeleltek.
Ünnepekkor még nehezebb
Nem véletlen az sem, hogy ünnepek közeledtével több a konfliktus a családokban és a nagyobb veszekedések az ünnepi asztal körül törnek ki. Mire a család apraja-nagyja leül ebédelni, már tömérdek alkalom adódott, amikor nemet akartunk mondani, de végül beleegyeztünk valamibe, amibe igazából nem is akartunk. Szimplán azért, mert nem akartunk jelentéktelennek tűnő dolgok miatt kellemetlen helyzetbe kerülni vagy vitának alkalmat adni.
Feszültséggel töltve, a megfelelés miatt pattanásig feszülve érkezünk meg a családi eseményre. Mondanom sem kell, egy rossz mozdulat vagy félreértelmezett szó és ki is tört a családi perpatvar. Általában annál a személynél szakad el leghamarabb a cérna, aki az utóbbi napokban és hetekben a legtöbbet igyekezett másoknak jót tenni és emiatt a saját igényeit a háttérbe szorította.
„Egyész nap a konyhában álltam, a kedvenc húsodat is megsütöttem, amit kértél, te meg erre sem vagy képes.“
„Én bezzeg elmentem még egyszer a boltba, holott ajándékokat kellett volna csomagolnom. Most meg azt mondod, hogy miattam késtünk el.“
Minden alkalommal, amikor valakinek a kedvéért lemondunk saját magunkról, tudat alatt egy másik vitát gyújtunk alá és lassú tűzön melegítjük azt. Minél sűrűbben tesszük ezt, annál elégedetlenebbek leszünk önmagunkkal és annál több feszültséget viszünk magunkkal az ünnepi asztalhoz.
Szívességet tenni valóban akarva
Jogosan felmerül a kérdés, hogy nem önzőség-e mindig a saját javunkat nézni és nem leszünk-e magányosak, ha soha, senkinek nem teszünk a kedvére.
Természetesen nem kell minden szívességkérést élből elutasítanunk. Fontos, hogy mérlegeljük a helyzetet és azt tegyük meg, ami nem okoz bennünk rossz érzést. Akkor bólintsunk rá valamire, ha tényleg akarjuk és nem érezzük azt, hogy valamiben kárunk származik miatta.
Kérdezzük meg magunktól: Valóban megtudom ezt neki tenni? Van rá kapacitásom? Tényleg szívesen ennék még egy szelet süteményt, vagy csak azért szedek még, hogy ne bántsam meg a mamát? Belefér az időmbe, hogy elmenjek mozi előtt érte vagy ideges lennék a forgalom miatt és nem tudnék lekapcsolni, ha most igent mondok?
Nemet mondani pont azért az egyik legnehezebb dolog, mert könnyen lelkiismeret-furdalást érezhetünk miatta. Rossz érzésünk lesz, ha a másik elvárásait nem teljesítjük.
„Mennyire rosszul fog esni az unokatestvéremnek, ha nem megyünk át szenteste vacsorára.“
„Vajon mit fog gondolni rólam, ha nem vállalom el a lépcsőház takarítását?“
„Biztosan megsértődik a Juli néni, ha a gyerek keresztelőjét csak szűk családi körben tartjuk és őt nem hívjuk meg.“
Ilyesfajta bűntudatot érzünk akkor, amikor a másikra koncentrálunk magunk helyett. Csak a másik érzéseivel törődünk, azt látjuk meg, hogy mit okoz és mit vált ki a másikból a válaszunk, a miértekkel nem foglalkozva.
Önismeret, kommunikáció
Tudtad? A tanácsadásaimon és kurzusaimon önismerettel és kommunikációval is foglalkozunk, hiszen ez az alapja a harmonikus kapcsolatoknak.
- tanácsadás
- továbbképzés
- kommunikációs tréning
Amennyiben a lelkissmeret-furdalást el szeretnénk kerülni, pontosan ismernünk kell a nemleges válaszunk okait. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mit vált ki belőlünk, ha esetleg beleegyezünk abba a dologba, amit kértek tőlünk és igen is értékesnek kell önmagunkat tartani ahhoz, hogy a saját érzéseinket tegyük az első helyre a másikéval szemben. El kell viselni az adódó kellemetlen pillanatokat azért cserébe, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk és ne gyűljön fel bennünk a marcangoló feszültség és önhibáztatás.
Nemet kell mondanunk, mert szeretjük a másikat és magunkat is. Szeretjük a másikat, ezért őszinték vagyunk vele akkor is, ha az pillanatnyilag kellemetlen lehet és szeretjük magunkat is, mert tiszteljük a saját határainkat.
