Anyák napja – szereplés nélkül
Miért fontos átgondolni az anyák napi ünnepségeket az óvodában?
Vajon miért nem készül minden óvoda anyák napi műsorral? Talán a pedagógusok a lusták és nincs kedvük a gyerekekkel gyakorolni? Vagy más lehet a háttérben? Erről szeretnék most nektek írni - természetesen a demokratikus nevelési hozzáállás szemüvegén keresztül.
Pedagógusként – és anyaként – azt mondhatomom: nem a közömbösség miatt nincs szerepeltetés, hanem éppen a gyerekek iránti tiszteletből.
Nem a gyerek választása
Az anyák napi szereplések legtöbbször nem a gyerekek belső igényéből születnek, hanem a felnőttek vágyai formálják őket. A szülő – természetesen – szeretné érezni, hogy fontos, hogy megbecsült. A pedagógus pedig gyakran úgy érzi, hogy ezt a kívánságot neki kell teljesítenie a gyerekeken keresztül. Ilyenkor azonban könnyen elfelejtődhet, hogy nem a gyerekek saját gondolata, érzései vagy ötletei jelenik meg a verssorokban, hanem valami olyasmi, amit kívülről adtunk a szájukba.
A demokratikus nevelési szemlélet éppen abban különleges, hogy a gyermeket nem eszköznek, hanem partnernek tekinti. Tiszteletben tartja a jogát arra, hogy ő dönthesse el: hogyan, mikor és milyen formában szeretne érzelmet kifejezni. A szeretet nem egy naptárhoz kötött kötelező alkalom – hanem része lehet a hétköznapoknak, egy spontán ölelésben, egy közösen nevetett pillanatban, egy rajzban, amit csak úgy, szívből hoz oda.
Ünnep vagy stressz?
Sok kisgyermek izgul, sőt akár szorong is, ha szerepelnie kell. Fél, hogy hibázik, elfelejti a szöveget hogy „nem sikerül jól” a szereplése. Így az ünnep könnyen válik nyomássá a picik számára. Különösen igaz ez azokra a három évesekre, akiknek már az első évben teljesíteni kell, kiállni és szerepelni olyan felnőttek előtt, akiket alig ismernek. Sok félénk gyermek számára nézőközönség előtt még a legegyszerűbb és jól begyakorolt tánc is megterhelő lehet. A gyermeki jogokat és az egyéni tempót tiszteletben tartó demokratikus nevelés nem kényszerít ilyen helyzeteket őket– inkább olyan alkalmakat teremt, ahol a gyerekek szabadon, a saját módjukon fejezhetik ki érzéseiket. Így nincs szervezett ünnepség, ahol a gyerekeknek „működniük” kell egy produkció keretein belül.
Miért írok erről?
A demokratikus óvodai nevelést és gyermekjogokat hirdetem. Könyvet írtam ebben a témában és akkreditált képzést hoztam létre pont azért, hogy minél több pedagógus profitálhasson a tapasztalataimból. Tanácsadóként vagyok jelen olyan munkaközösségekben, ahol közelebb szeretnének kerülni a valódi gyermekközpontú, partneri viszonyon alapuló neveléshez.
Nektek is szükségetek van kíséretre? A te gyermeked óvodájába is jól jönnének ezek a tanácsok?
Lépj kapcsolatba velem!A család szerepe
Az anyák napi köszöntés, véleményem szerint, elsősorban a család dolga. Nem az óvodáé, és főleg nem a gyereké ebben az életkorban. A szeretet kifejezését, a figyelmességet a gyerek otthon tanulja elsőorban – leginkább az apukától ebben az esetben. Hiszen ő az, aki példát tud mutatni: hogyan lehet megbecsülni, értékelni az anyát. Ezek azok a pillanatok, amikor az apáknak is fontos szerepük van a nevelésben – ha máskor nem is, legalább ilyen jeles napokon, amikor az anyuka nem tudja magát „titokban” felköszönteni. Ilyenkor különösen fontos, hogy az apák segítsenek a gyereknek abban, hogy észrevegye, amit máskor talán természetesnek vesz.
Az óvoda ebben társ. Nem irányít, nem szervez előre megírt műsort – hanem kiegészíti azt a nevelést, ami otthon történik. Támogatja a gyereket abban, hogy önmaga maradhasson, és úgy mondhasson köszönetet az édesanyjának, ahogyan neki jól esik.
Apukák "extra" feladata
Hogy ez teher lehet egyes apukáknak, és plusz feladat? Ebben nem kételkedem. Sokszor ők is elfoglaltak, bizonytalanok, vagy egyszerűen nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá. De ezek a pillanatok nem elsősorban a nagy gesztusokról szólnak – hanem az odafordulásról. Egy apró segítség, egy ötlet, egy közösen megírt üzenet is sokat jelenthet. Nem kell tökéletesnek lennie. Elég jelen lenni és szimplán nem elfelejteni az anyák napját. A gyerek nem valami költséges és nagy dolgot vár, hanem azt, hogy együtt készülhessen apukájával az édesanyja köszöntésére – fontos, hogy lássa, az apukája számára is fontos az anyukája. És igen, a gyereknevelés nem mindig arról szól, hogy csak azt csináljuk, amihez kedvünk van. Sokszor azt kell az egyiknek megtennie, amire a másiknak szüksége van.
És talán pont ezek a ritka pillanatok azok, ahol az apák is közelebb kerülhetnek a gyermekeikhez anélkül, hogy az édesanya bármit megszervezne, bármibe beleszólna vagy bármiről tudna. Az anyák napja körüli titkos készülődés izgalmas élményeket teremt apa és gyermeke számára – akkor is, ha csak a pékig osonnak el reggel friss zsömléért vagy titokban kinyomtatnak beszélgetőkártyákat, ami meghitt pillanatokat varázsol a családi életbe. Sokszor tényleg csak ennyin múlik.
Óvodai készülődés
Ez nem azt jelenti, hogy az ünneplés ne lehetne része az óvodai életnek. Főleg azoknak a gyerekeknek van szükségük útmutatásra ebben a témában, akik csonka családban nőnek fel, illetve ahol az apuka valamilyen oknál fogva nem elérhető.
Ilyenkor az óvodapedagógusok figyelmes munkája elengedhetetlen. Fontos, hogy a gyerekeket bevonva készüljön az anyukák köszöntésére a csoport. Őszintén, gyereknyelven, gyerektempóban. A demokratikus hozzáállással nevelő pedagógusok érzékenyen reagálnak az ünnepek jelentőségére – nem kész forgatókönyvvel, hanem lehetőségekkel dolgoznak. Kötelező szerepeltetés nélkül találják meg a gyerekek ötleteinek megvalósításával a csoporthoz és egyes gyerekekhez passzoló köszöntési formát.
Elsősorban felhívják a gyermekek figyelmét ennek a napnak a közeledtére és együtt gondolkodnak a gyerekekkel a lehetőségekről. Teret adnak az alkotásnak, a beszélgetésnek, az élményeknek. Lehet, hogy egy gyerek rajzol az anyukájának, a másik virágot ragaszt, a harmadik csak annyit mond: „ szeretem anyukámat.” És ez mind rendben van.
A pedagógusok taníthatnak verset és éneket a csoportban, és beszélgethetnek az ajándékozás öröméről a gyerekekkel. Viszont fontos, hogy ne tegyenek semmit kötelezővé. Hiszen ami kötelező, az nem önakaratból jön. A gyermek döntsön arról, hogy mikor mondja el (elmondja-e) a megtanult verset édesanyjának. Hiszen lehet, hogy az egyik gyermek este lefekvésnél tud igazán megnyílni, míg a másik buszozás alatt, a harmadik pedig vasárnapi ebéd közben.
A cél nem az, hogy mindenki ugyanazt csinálja, ugyanúgy szavaljon vagy énekeljen, hanem hogy minden gyerek megtalálja a saját hangját.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
