|

Német óvi = gyermekmegörző?

Byenikobatancs

Amit a magyarok sokszor félreértenek...

A német óvodákban rengeteg a szabad játékidő és kevés a felnőtt által vezetett, kötött foglalkozás. A kivándorolt magyar szülők nagy része ezt nem érti, és sokszor csak „gyerekmegőrzésnek” látja az óvodát, mert a magyar óvodából ismert napi, strukturált, kötelező foglalkozásokhoz viszonyít. A Magyarországon megszokott napi  mozgásos, énekes-zenés foglalkozását várja az intézményekben és nem érti, hogy ez miért nincs… Elárulok előre egy titkot: nem csak az lehet jó, ami Magyarországon megszokott…
Na de persze ennél többről van szó. Érdemes végigolvasni!

Ez a „gyermekmegőrzési stílus” nem véletlen: a különböző tartományokban (eltérő mértékben ugyan) megerősödött az önfejlesztő folyamatokat hangsúlyozó pedagógia, valamint a demokratikus értékekre nevelés (participáció). Ez nem egységes, és nem minden intézményben azonos minőségben jelenik meg, de a trend valós és hosszú ideje jelen van: a kisgyermekkori tanulás elsődleges terepe a szabad játék, a tanulás pedig önfejlesztő folyamatok által tud motivált maradni. Én is olyan intézményben dolgozom, ahol az idő maximum 10-15%-ban van jelen vezetett tevékenység, felnőtt által keretekbe zárt program.

Igazából az egész nem bonyolult: igen, a német óvodák többsége megőrzi a gyerekeket (ahogy minden magyar óvoda is) és emellett tudatosan tartózkodik a felesleges felnőttirányítástól. A 80–90-es években több volt a Mo-hoz hasonlóan a kötött tevékenység, de ezt sok intézmény visszaépítette tudatosan, mert fontosnak tartják azt, hogy a gyermek minél több mindenben dönthessen magával kapcsolatban (gyerekjogok).

A gyermekek tanulási folyamataihoz nincs folyamatos aktív felnőttjelenlétre szükség, ezt számos nemzetközi kutatás is alátámasztja.(1) A ‘tanulás’ alapja a tapasztalatszerzés, az ismétlés, a próbálkozás, az IDŐ és a megfelelő környezet. 

Ezeket sem kötött foglalkozások, sem előre megtervezett fejlesztő tevékenységek nem tudják helyettesíteni. A felnőtt nem tudhatja jobban a gyerek helyett, hogy éppen miben akar elmélyülni. Nem is kell.

Beszoktatás előtt álltok külföldön? Katt ide

A mai gyerekek többségének alig marad ideje a saját tempójú, saját témájú tevékenységre: délutáni foglalkozások, otthoni „fejlesztő” játékok, hétvégi családi programok.  A többségének alig marad ideje a saját tempójú, saját témájú tevékenységre. Ezt a jelenséget több nemzetközi kutatás is dokumentálja: a gyerekek szabad, nem strukturált játékideje az elmúlt évtizedekben csökkent, miközben nőtt a strukturált és felnőtt vezette programok aránya (2).Kevés modernkori gyerek ismeri a tényleges unatkozás fogalmát, kevés gyerek találja fel magát egyedül is, felnőtt közbeavatkozás nélkül.

A modern német óvoda ezt próbálja ellensúlyozni, és azt adni a gyerekeknek, amiből társadalmilag, a 21. században valóban hiány van: időt és szabad játékot az önirányított tevékenységekhez. Azokhoz, ahol nincs jelen felnőtt sem énekkel, sem foglalkozással, sem ötlettel, sem semmivel.

Ez nem pedagógiai lustaság, hanem tudatos szakmai döntés. Sajnos viszont a szülők (és néhány magyar szakember is) ezt sokszor nem értik és rossznak tituálják a rendszert. 
 
A rendszer nem rossz, hanem más.
 
A következő idézet különösen fontos, figyelmesen olvasd el:
 

„Az óvodapedagógus a ‘szabad játékban’ azt mondja – ahol szintén kezdeményezőként jelenik meg –, hogy egy felhő van, a felhőre ő ráül és szeretne utazni a felhővel . Ki az, aki még jön velei? Ez az ő elképzelése, koncepciója, belehúzza a gyerekeket az övébe. Egy konkrét koncepció milyen vonzó. Beülnek mögé a nem látható felhőbe és akkor mennek, jön ez a „jaj, vigyázzatok, le ne essetek,arra mit láttok?” stb.
Kérdés, hogy ez szabad játék-e?
Miután a gyerekek átvesznek ebből a koncepcióból valamit, akkor már ők is szokták mondani, hogy akkor hova menjünk, mit csináljunk, hova üljünk, együnk, ne együnk stb.? De tudjuk, ha terv van a fejben, nem tudunk akármít beépíteni, mert a célhoz kell eljutnunk, tehát ami azzal ellentétes, azt meg se halljuk. – Mint a jó kutya, megy abba az irányba. – És akkor azt mondja, hogy jaj, nézzetek már, hova érkeztünk, Meserországba. Ugye, szeretnétek ti is ide leszállni? Sugallmazó kérdésre igenlően szoktak válaszolni. Igen? Nahát, akkor üljetek le! Leülnek. Mondta valamelyik gyerek, hogy ő ott látja a nem tudom mit. Jó, nagyon jó, hogy látod, akkor én mondok neked egy mesét. És akkor elkezdi mondani a mesét. A gyerekek egy része szeretni, ha a mesélész, azt szeretik mindentől függetlenül. A másik része viszont nem érti. Ha most játszunk, akkor miért mondasz most mesét? És akkor megengedő vagy, hogy ha nem szeretnéd hallgatni, akkor elmehetsz. – De megjegyzed. A fél szemem rajtad van. – Mondom neki, tudod, csendesen játsszál! Én mesélek.”

Facebook Instagram
A fenti idézet nem német tankönyvből vagy német embertől származik. Az idézet Pálfi Sándor gondolata az „Az óvodai játék a gyermekközpontúság mutatója” könyvből. (3)
 
És igen, a lényegi üzenetet ő is világosan megfogalmazta: ha a felnőtt átveszi az irányítást, a játék nem marad szabad. 
A gyerek akkor tud önállóan fejlődni, ha egy olyan környezetben van, amely életkorának megfelelő, biztonságos, inger-gazdag, és ahol a pedagógus támogat, de nem vezényel, nem aktív.  Ha jól emlékszem Vekerdy Tamás is hasonló gondolatokat fogalmazott meg, de tőle sajnos most nem tudok idézni, mert Sándor könyvét forgatom épp.

Szeretnél továbbképzést az intézményetek számára? Katt ide!

A felnőtt aktivitása (akár kimondott a cél, akár nem) irányítja a gyermekben dolgozó folyamatokat.
 
A szabad játék lényege pedig éppen az lenne, hogy a gyerek saját belső indíttatásból merül el abban, amire éppen szüksége van: szerepjátékban, finommotorikai tevékenységekben, építésben, vagy épp abban, hogy hetekig mással foglalkozik, mert az a fontos számára. 
 
Minden szükséglet érvényes és pedagógiailag mindnek helye van. Akkor is, ha a gyerek napokig ‘csak’ nézi a társait és megfigyelőként van jelen. 
 
A magyar óvodapedagógiai elméletekben ezek a gondolatok nem újak, a német trendhez hasonlóan megjelenik. Papíron, fekete-fehéren a két ország felfogása a szabad játékról nagyon hasonló, szinte ugyan az.
 
Valamiért mégis nagyon különbözően dolgozza fel ezt az információt a társadalom, így a szülők is. 
Hiába a legújabb gondolatok akár magyar, akár külföldi szerzőktől, valamiért nem tudják a felnőttek azt befogadni és elfogadni, hogy a gyerekek kompetens emberek, akik saját maguk által vezérelve (is) tudnak tanulni és a legtöbb esetben NINCS szükségük a felnőttek irányítására, csak a támogatásukra. 
És itt ér össze minden a „gyermekmegőrző” gondolatával és a gyermekképpel. Nem az a probléma, hogy a német rendszer túl kevés foglalkozást kínál, és nem az a probléma, hogy a magyar elméletben ne lenne jelen a szabad játék értéke. A nagy különbség az, ahogyan a gyereklétről gondolkozunk.
 
Ha a társadalmi gyermekkép alapja még mindig az, hogy a gyerek akkor jut egyről a kettőre, ha a felnőtt megmondja, mit csináljon, akkor a szabad játék automatikusan üres időnek tűnik. Akkor minden, amit nem egy felnőtt vezényel, könnyen csak céltalan „megőrzésnek” látszik. 
Tanácsadásért katt ide
Tehát a magyar szülőknek csak akkor lesz egy óvoda értékes, ha ott láthatóan történik is valami, amit a felnőtt irányít.
 
Valószinűleg pont emiatt mindennaposak a vezetett tevékenységek és ‘fejlesztések’ a magyar óvodakban. Valószinűleg az átlag pedagógus nem tudja azt a szülőknek megmagyarázni vagy ledokumentálni, amikor a gyerek ‘csak’ játszik, mert az nem a pedagógus által irányított.

 

Ha viszont a gyereket kompetens, önirányító, saját tempójú tanulásra képes embernek látjuk (ahogy ezt a könyvemben (4) is írom), akkor a szabad döntések, a szabad játék nem hiányosság, hanem tudatos szakmai döntés.
A különbség tehát nem az elméletben, hanem a gyermekképben keresendő. 
 
Ahol a felnőtt bizalmat szavaz a gyereknek, ott természetes, hogy a nap nagy része önirányított játékból áll és természetes, hogy a gyerekeket megkérdezzük, hogy mihez lenne kedvük.
 
Ezért félrevezető és szakmailag hibás a német óvodákat „gyermekmegőrzőnek” nevezni. Mert ténylegesen megőrzik a gyerekeket, míg a szülők dolgoznak, de e mellett tudatos pedagógiai munka folyik. Vannak felkínált foglalkozástok a szabad játék mellett párhuzamosan, de többnyire nincs kötelező részvétel. A gyerekek belső motivációból vesznek részt, vagy éppen nem vesznek részt valamiben.
A gyerek autonómiájára építő rendszerben a felnőtt háttérben maradása nem hiány, hanem pedagógiai állásfoglalás. A gyermekjogok, mint a beleszólási jog tisztelete és a partnerként kezelés alap, így a gyermeki önfejlesztő folyamatok is azok.
 
És félreértés ne essék, nem gondolom sem a német, sem a magyar rendszert tökéletesnek. Sőt, azt sem gondolom, hogy az egyik jobb lenne a másiknál. 
 
Szerintem mindkét rendszer alapjaiban véve gyermekközpontú és a módszerek, amivel a pedagógusok dolgoznak a gyerekek érdekeit szolgálják. Az is viszont biztos, hogy mindkét rendszerben volna mit átvennie a másiknak. De ez már egy másik téma…

Óvoda- és Bölcsőderendszer Németország

Virtuális előadás a németországi kisgyermekkori gondozási formákról: bölcsőde, óvoda, 'Tagesmutter'.
Kényelmesen, otthonról megtekinthető bármikor, tanácsadással egybekötve. Így minden kérdésedre választ kapsz, hogy ne a sötétbe tapogatózva kezdjétek meg az intézményi nevelést Németországban.

Katt ide

Források:
1. Leuchter, Miriam – Die Bedeutung des Spiels in Kindergarten und Schuleingangsphase
Zeitschrift für Pädagogik 59 (2013) 4, S. 575-592
2. Burdette & Whitaker, 2005; intergenerational BMC Public Health study, 2016
3. Szerző: dr. Pálfi Sándor – Kiadó, kiadás éve: Sprint Kiadó, 2019
4. Batancs Enikő: Óvoda, ahol minden gyermek hangja számít – demokratikus nevelés, a participáció – 2005

Similar Posts